66 új ünnepi étel

Előszó

Mint sokaknak, nekem is a karácsony a legfontosabb, legcsaládibb ünnep az esztendőben. Már hetekkel előbb elkezdek tervezgetni, és ez jóleső várakozással, izgalommal tölt el. Bizonyára a rögtönzésnek is megvan a maga varázsa, én mégis amondó vagyok, hogy érdemes előre átgondolni a teendőinket, sőt lelkileg is egy kicsit felkészülni, hogy stressz és kapkodás ne árnyékolja be a derű óráit.
Minden családban kell valaki, aki magára vállalja a szervezés, az egyeztetés gondját, aki megkísérli elérni, hogy ez a pár nap I feledve esetleges sérelmeket, fenntartásokat - valóban az összetartozásról, az egymásra figyelésről, a szeretetről szóljon. Ám az ünnepek „levezénylése" - kivált ha abban a szerencsében van részünk, hogy nagy a család - nem csekély feladat: komoly kihívás, erőpróba, sok munka, de sok öröm is. Egy biztos: semmiképpen sem a karmester magánügye, sokkal inkább csapatmunka. Az a legegyszerűbb, ha megtervezzük a forgatókönyvet. Ebbe vonjuk be a családtagokat, a gyerekeket is. Alakítsuk ki közösen, mi legyen a többnapos menü, milyen süteményeket süssünk, ki-ki mondja el, mi a kívánsága, és persze azt is, milyen feladatot vállal. Rögtön kiderül, hogy mindenki ért valamihez: ki a cipekedésben lankadatlan, ki a diótörők gyöngye, ki a terítés művésze, ki a hidegtál elkészítésében szeretne jeleskedni...
Az adventtől vízkeresztig, de legalábbis újévig tartó időszak csúcspontja a karácsony, és mindvégig fontos, hogy mi kerül az asztalra. Ilyenkor talán a hagyományos ételek kedvelői is szeretnének kirukkolni valami különlegességgel, újdonsággal, mégpedig a biztos siker tudatában. Ehhez szeretnénk - kezdő, ritkán és rendszeresen főző olvasóinknak egyaránt - némi fogódzót kínálni: elsősorban a részmunkálatokat segítő fázisfotókkal és a magam fajta „szájbarágós" receptekkel, amelyek - reményeim szerint - segítenek kiküszöbölni a hibalehetőségeket.
Ebben a könyvben részben karácsonyra, részben szilveszter-újév napjára szánt tradicionális és újszerű, magyaros és nemzetközi ételek szerepelnek. Mára kissé megkoptak a régebben gyakran szükség diktálta szokások, de sokan változatlanul követik a hagyományokat, melyek szerint karácsony előestéjéig, pontosabban éjfélig terjed az adventtel kezdődő böjt, a hústalan és a halételek ideje. Az ezt következő két nap maga a bőség: sokféle, tápláló húsétellel, kényeztetéssel, és az evés-ivás, vendégjárás egészen újévig tart. A magam részéről karácsonykor a hideg-meleg halételeket és a szárnyasokat részesítem előnyben, a sertés-malachúsból készített fogásokat pedig szilveszterre-újévre tartogatom. Állítólag újévkor nem tanácsos szárnyashúst és halat enni, ugyanis a szárnyasok elkapirgálják a háztól a szerencsét, a halak elúsztatják, a malac azonban az orrával befelé túrja. A gazdagságot - szerencsét hozó szemek-magok pedig, elsősorban a lencse, valósággal nélkülözhetetlenek...
Természetesen minden család maga alakítja ki a szokásait, az étkezési szokásait is, ki-ki gusztusa, kedve szerint. De az is igaz, hogy fontos és szép dolog megőrizni a hagyományokat, még ha azokat csak részben fogadjuk is el, vagy éppenséggel megváltozott, új tartalommal töltjük meg. Azt hiszem, a karácsonyban is, mint minden jó dologban, nem igazán az a legszebb, hogy eljön, hanem az, hogy készülni lehet rá. Vissza