70 éves a magyar bauxitbányászat

Előszó

Szép fordulóhoz érkezett a magyar bányászat: 70 esztendővel ezelőtt, 1926 október 26-án indult meg a folyamatos bauxittermelés a Vértes hegységben, Gánt térségében. A hazai ipartörténet e fontos eseményének gyökereit - mint egész történelmünkét - több okból is Erdélyben találjuk. A gánti bauxitot ugyanis 1919 őszén a gyergyóremetei születésű Bálás Jenő fedezte fel a hosszúharasztosi vízmosásban, aki kutatásai során az akkor már több éve működő Jád-völgyi bauxitbányákban szerzett tapasztalatait is felhasználta. A Selmecbányán végzett bányamérnök felismerve felfedezésének jelentőségét folytatta kutatásait, melynek eredményeként 1922-ben Európa legjobb minőségű és leggazdagabb lelőhelyét találta meg Gánton. Az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. - mely a Trianoni Békeszerződéssel gyakorlatilag elvesztette bauxitbányainak zömét - 1925. április 18-án megvásárolta a kutatásai miatt nehéz anyagi helyzetbe került Bálás Jenőtől a kutató öt évvel korábban bejegyzett zárt kutatmányait. Még abban az esztendőben megindultak az előkészületek Melegesen a megkutatott bauxitvagyon feltárására, hogy majd egy esztendő múlva megkezdődhessen a bauxittermelés. Hetven esztendő... Ezalatt a történelmi távlatokban is számottevő hét évtized alatt a bauxit kutatása és bányászata szinte az egész Dunántúli középhegységre kiterjedt. Települések tucatja gyarapodott, fejlődött a bauxitbányászat bázisán. Gánt után Kincsesbánya, Iszkaszentgyörgy, Alsópere, Halimba, Szőc, Nyirád, Fenyőfő, Bakonyszentlászló lakóinak döntő többsége, illetve a bányászati központok közelében sok-sok falu lakosságának nagy hányada a bauxitbányászatban találta megélhetését. Volt idő - az évszázad közepén -, amikor a magyar bauxitbányászat világelső volt. Napjainkban ezzel nem büszkélkedhetünk. Büszkék lehetünk azonban a magyar alumíniumiparban, - bányászatban, timföldgyártásban és kohászatban - meghonosodott műszaki kultúrára, amelynek köszönhetően az iparág sikerrel élte át a világ alumíniumpiacán átsöprő kríziseket. A mögöttünk álló hetven évet hetven fénykép segítségével próbáljuk visszaidézni. E válogatás azonban nem lehet teljes, részben a terjedelem szabta határok miatt, főként azonban azért, mert a kezdetekről sajnos kevés felvétel állt rendelkezésünkre. E néhány felvétel is óriási kincs számunkra, kései utódok számára, akik hálásan gondolunk az egykori amatőr fotográfusokra, kiknek nevét nem ismerjük. Fogadja a kedves érdeklődő olyan szeretettel e könyvecskét, amilyen szeretettel mi kézbeadjuk. Reméljük és okkal bízunk benne, hogy a magyar bauxitbányászat történelme sikeresen folytatódik, amiért megteszünk mindent. Vissza