77 nekrológ

Előszó

Részlet a könyvből:

Ablonczy Bálint: Nyomot hagyni

"Nyomot hagyni Nyomot hagyni. Ez a legfőbb emberi vágy. Motivációs erő. Hogy a földön töltött nagyon is véges idő ne tűnjék hiábavalónak. A most távozó Makovecz Imre azon kevesek közé tartozik, akikről minden kétség nélkül leírható, hogy beteljesítették földi pályájukat. Megtették, amit rendelt idejük megkövetelt. Az 1935-ben Budapesten született Makovecz a XX. századi magyar építészet emblematikus figurájává, az organikus építészet atyjává nőtte ki magát. Keze nyomát viseli Sárospataktól Egeren, Piliscsabán és Makón át Siófokig megannyi hamisítatlan stílusjegyű középület. Emberi és isteni hajlékokat álmodó ember nem kaphat nagyobb ajándékot annál, mint hogy épületeit még egy laikus is felismeri. Ez azt jelenti: a karakterjegyekben ott bujkáló gondolat mindenki számára értelmezhető.
Tanulságos üzenet egyik legismertebb munkája, a paksi Szentlélek római katolikus templom: karcsú tornya, csúcsán a kereszttel, merészen tör felfelé. Talán nemcsak azért, hogy tekintetünket a magasság felé fordítsa, hanem azért is, hogy megtartsa a tájainkon időnként ránk szakadni készülő eget. Makovecz Imre - Sütő András kifejezésével élve - égtartó ember volt, aki szellemét, gondolatait nemcsak kőbe, fába, nádba öntötte, de szóban és írásban is képviselte azokat. „A fa a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem." Vissza