99 új nyalánkság 33 színes ételfotóval

Fülszöveg

.....Alig akad olyan ember, aki a nyalánkság szó hallatán közömbös tudna maradni. Képzeletünkben elomló krémek, hetyke habrózsák, remegő pudingok, gyöngyözve csillogó gyümölcsök, likőrrel illatozó Öntetek, elcseppenő fagylaltgombócok, vaníliás-fahéjas porcukorfelhők jelennek meg. És mi, az édesszájúak valamennyien, némi lelkifurdalás és sóhajok közepette, újra és újra elkárhozunk. Ha a gasztronómia történetét nézzük, kétségtelen, hogy a kezdetektől lógva léteztek krémek, pempők, bár mai fogalmaink szerint ezek rémes kotyvalékok lehettek: egy kis méz. tej, őrölt gabonafélék, friss vagy aszalt gyümölcsök - főleg gyerekek és fogatlan öregek számára. Európában az áttörést, a minőségi ugrást a Földközi-tenger, illetve az Észak-Afrika felől érkező arab-mór hódítások hozták meg: nem csupán sajátságos kultúrájukat, hanem a szinte művészetig tökéletesített édességkultuszukat is betelepítették a meghódított területekre. Máig a leghíresebbek és legkeresettebbek az olasz, köztük is a szicíliai fagylaltosok, akik a házhoz jött - araboktól tanulták meg a sörbet és egyéb keleti csemegék készítésének tudományát, és sokáig féltékenyen őrizték a titkát. Érdekes, hogy mégsem az olasz vagy a spanyol, hanem a francia (majd utóbb a bécsi) cukrászat vált világhírűvé, pedig ők aztán arabnak-töröknek jószerivel csak a hírét hallották. Ez meg úgy lehet, hogy amikor 1533-ban a firenzei Medici Katalin férjhez ment Franciaország királyához, magával vitt a Louvre-ba néhány szicíliai cukrászt is... de ez egy másik történet. Nagy lendületet adott a dolognak, hogy Amerika felfedezésével és Dél-Amerika meghódításával olyan, addig ismeretlen, varázslatos fűszerek és élvezeti cikkek kerültek Európába, mint a vanília, a kakaó és a kávé. Az, hogy a méregdrága, süveg formájú nádcukor helyett az 1700-as évek végén »feltalálták« a répából nyerhető olcsó cukrot, és ez forradalmasította a cukrászatot, már csak hab a tortán..." E gondolatokat a több mint tíz éve megjelent 99/33 Nyalánkság című könyvünk előszavában vetettem papírra, és őszintén szólva ma sem tudnék sok újat hozzáfűzni, hacsak nem azt a közhelyet. hogy „van új a nap alatt". Olvasóink sürgetésére-kérésére eredetileg lenti könyvünk némiképp átdolgozott-megigazított anyagát akartuk ismét közreadni, csakhogy időközben számtalan új gyönyörűséget készítettünk (és mi tagadás nyalakodtunk el...), így aztán hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy új nyalánkságcsokorral állunk elő, mégpedig folyamatosan gyarapodó recepttáram legpompásabb darabjaival. Ebben a kötetben az elmaradhatatlan, valódi krémes-habos új nyalánkságok mellett több helyet kaptak a kanálba kívánkozó gyümölcsédességek, kevesebbet viszont a jeges finomságok, hiszen fagylaltokat manapság nemigen érdemes házilag készíteni, egyéni ízesítésű, egyszerűen elkészíthető parfékat azonban igen. És ami a szívem csücske: végre itt sorakoznak az eddigi köteteinkből valahogy mindig kiszorult meleg desszertek, mindenki kedvencei. Ezek a sokarcú monarchiás konyhákat idéző, többé-kevésbé tartalmas levesek után kínált, „csak melegen jó!", egyszerű, családias tésztaédességek voltaképpen átmenetet képeznek a nyalánkságok és a sütemények között. Már a gondolatuktól és boldogság tölti el az embert. Kivált, ha olyan szerencsés, hogy a rizsfelfújtat, túrógombócot, csiszármorzsát vagy efféle jóságokat nem hipp-hopp elkészíthető zacskós csodák, hanem a mamája-nagymamája türelme és gondoskodó figyelme jóvoltából ismerheti. Hiszen tudjuk, a receptek csak látszólag szólnak az ételekről, sokkal inkább az életünkről... Az itt sorakozó finomságok, kevés kivétellel, valódi kalóriabombák (az egyes recepteknél feltüntettük, melyik mennyire?), sietve mondom is, hogy mértékkel éljünk velük, és ahol lehet, bátran helyettesítsük a cukrot édesítőszerekkel. A kalóriatáblázattal azonban a világért se rontsuk el az örömünket, akit érint, az úgyis kívülről tudja, hogy „az a kis nyalakodás" hány uszodahosszal, fekvő támasszal, vagy hány perc kocogással egyenlő. A receptek 4 személyre szólnak, ellenkező esetben jelezzük. Lajos Mari Vissza