Előszó
Bár igaz az ismerős közhely, hogy az élet a "Nagy Tanító", ma már azt is tudom, milyen meghatározó az, amit az általános iskolában tanultam.
Itt ismertem meg a fegyelmet, a rendszeretetet és a...
Tovább
Előszó
Bár igaz az ismerős közhely, hogy az élet a "Nagy Tanító", ma már azt is tudom, milyen meghatározó az, amit az általános iskolában tanultam.
Itt ismertem meg a fegyelmet, a rendszeretetet és a tisztelet mások iránt. Itt csodálkoztam rá a világra: mennyivel gazdagabb, mint én képzeltem. Itt éreztem meg a jól végzett munka örömét, itt szenvedtem meg az első kudarcokat is. Itt szereztem életre szóló iskolatársi kapcsolatokat, és itt találkoztam olyan kislánnyal először, aki - számomra - más volt, mint a többi.
Igaz, az iskolámat akkor még Zalka Máté iskolának hívták. Száz év nagy idő, és ezalatt több nevet is viselt. De igazán soha nem a neve volt fontos, hanem a szellemisége, a benne folyó oktató-nevelő munka színvonala. Ennek alapján mindenki büszke lehetett, aki a falai közt tanult.
Nagy hálával és igaz szeretettel gondolok mindazon tanítókra, akik nagy hivatástudattal, szakmai tudással, megfelelő szigorral bántak velünk. (Ma már nem fáj - a talán időben jött - egyetlen tenyeres sem).
Ma, mikor az ezredfordulón immár Széchenyi István néven megújult iskolámra gondolok, büszke vagyok rá, hogy tanulója lehettem s, hogy ez az iskola városunkban van. Örülök, hogy megnőtt, megszépült, és tudom, falai között most is jó munka folyik. Az iskola története a folytonosság és megújulás története. Bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz.
Köszönetet mondok a szülők, az itt tanult diákok és a magam nevében mindazoknak, akik a múltban és a jelenben mindent megtettek azért, hogy művelt, tisztességes embereket neveljenek, városunknak és hazánknak.
Mindnyájunk nevében kívánom, hogy az iskola vezetői, tanárai és tanulói a továbbiakban is sikeresen vegyenek részt az oktatás, a nevelés és a tanulás nemes és nehéz munkájában!
Vissza 
