A 100 legjobb tészta sülve-főve

Előszó

"Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára..." - szól a régi nóta, s máris elképzeljük, amint egy kellemes nyárestén ott ülünk az óbudai kiskocsma teraszán, hol sramli zene szól, s a fehér kabátos pincér sietős, s mégis elegáns léptekkel asztalunkhoz jön, és elénk teszi a friss túróval megrakott tésztahalmot, tejföllel meglocsolva, tetején ropogósra sült, illatozó szalonnával. Dúsan habzó sört szolgál fel mellé - a pohár oldalán lecsorduló fehér hab közeli találkát sejtet a damaszt abrosszal...
Miért szeretjük a tésztát? Miért vesszük ajkunkhoz oly áhítattal a villa hegyén remegő csuszát, miért túrunk földöntúli élvezettel a kövér galuskák közé, s miért várjuk epekedve, hogy leharaphassuk a bukta végét? Miért csordul a nyálunk, amikor a villával beleforgatjuk a vadas mártásba a széles metéltet?
Azért, mert a tészta: kenyér. Sok nyelvben a kenyér szó alapvetően élelmet jelent Onnan fakad ez, hogy a letelepedett, földműveléssel foglalkozó ősemberek legfontosabb, legmegbízhatóbb táplálékforrását a gabonamagvak jelentették. Igen ám, de a gabonamagvakban található fehérjék, vitaminok, ásványi sók, cukrok mind bele vannak ágyazva egy, az ember számára emészthetetlen anyagba: a keményítőbe. A növényevő állatok a speciális emésztőrendszerükbe élő mikroorganizmusok segítségével, fel tudják tárni a keményítőt, s azt így cukrokra lebontva képesek emészteni. Mi, emberek - lévén ragadozók - szervezetünkben nem rendelkezünk ilyen mikroorganizmusokkal, ezért kénytelenek vagyunk erjesztéssel, vagy a később megszelídített tűz segítségével feltárni a keményítőt.
A sütés-főzés segítségével egyúttal új, kellemes ízek birtokába is jutottunk, s számtalan ötlet kipróbálásának eredményeképp ma már ezer- és ezerféle módon tudjuk megörvendeztetni ízlelőbimbóinkat a gabonamagvakból készült ételekkel. Vissza