A 20. század második felének nyugat-európai kisebbségi-tájegységi (etnoregionális) mozgalma, mint politikai jelenség

Előszó

Részlet a füzetből:

A kisebbségi kérdés: világjelenség. Földünk államainak többségében az etnikai határok nem esnek egybe a politikai határokkal, eltéréseik hozzák létre a kisebbségeket Kisebbségen viszont igen eltérő történelmi múltú, szociológiai helyzetű, gazdasági-társadalmi fejlettségű, lélekszámú, településformájú, kulturális jellemzőjű (nemzeti, nyelvi, vallási stb.) közösségeket értenek a világ különböző tájain; illetve rájuk nagyon különböző elnevezéseket alkalmaznak. A nyelvi-etnikai sokszínűség emellett más-más problémákat vet fel a gazdasági fejlettség különböző szintjén, másképp jelentkezik a különböző társadalmi-politikai rendszerekben, és más-más színezetet kap a történelmi fejlődés eltérő útjain járó országokban. Az 1965-ben Ljubljanában megrendezett "Több nemzetiségű társadalmak" témájú ENSZ szeminárium, az 1974-es ohridi "A nemzeti, etnikai és más kisebbségek emberi jogai" címet viselő szakértői tanácskozáson kibontakozott eszmecsere, valamint az ENSZ Diszkriminációellenes és Kisebbségvédelmi Albizottságának 1977. évi, több mint hetven tagállam nemzetiségi viszonyaira kiterjedő felmérése, a Capotorti jelentés bizonyította a kérdés rendkívüli bonyolultságát: földrészenkénti (Európa, Fekete-Afrika), térségenkénti (Kelet- és Nyugat-Európa), országonkénti (Belgium és Hollandia), nemritkán kisebbségenkénti (olaszországi déltiroliak és albánok) eltérő jellemzőit. Vissza