A 85 éves soproni Erzsébet Kórház jubileumi évkönyve

Előszó

85 év nemcsak egy ember, hanem egy intézmény életében is nagy jelentőséggel bír. Egy emberöltőnyi tapasztalat, örömök és gondok tekintélyt és méltóságot adnak egy folyamatosan működő létesítménynek, amely az eltelt nyolc és fél évtizednyi folytonosan változó világban is állandóságot, magas színvonalat és szakmai szintet képviselt.
Az Erzsébet Kórház városunk egyik büszkesége. Addig, amíg csak kívülről ismeri az arra látogató, a modern főépületben és a régi, de teljesen újjá varázsolt épületegyüttesekben, az azokat övező parkban gyönyörködhet csak.
A valódi tapasztalat az, amikor megbetegszik az ember és saját maga éli meg azt a csodát, amíg orvosai és a személyzet segítségével visszanyeri legféltettebb kincsét: az egészségét. Személyes példámat is idézhetném, hiszen a múlt évben bőségesen volt alkalmam megismerni belülről a kórházak világát, de ne feledjük azt sem, hogy itt születtünk mi, a gyermekeink és az unokáink is. Őszinte tisztelettel gondolok az orvosokra, akik hatalmas tudás birtokosai, a reményt soha nem adják fel és táplálják a betegben a legkétségbeesettebb időkben; az ápoló személyzetre, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben is vigaszt nyújtanak és precízen teszik a dolgukat óriási emberséggel, fáradhatatlanul, valamint mindenkire, akiknek nem látványos a munkájuk, de nélkülük elképzelhetetlen lenne a rendszer egészének működése. Vissza