Villamos állomási biztosítóberendezések

Előszó

A magyar vasútüzem újjáépítésével a vasútbiztosítás területén is hatalmas fejlődés indult meg, ami érthető is, hiszen a forgalombiztosító berendezések fejlesztése és korszerűsítése, a legmodernebb berendezések megépítése és alkalmazása a teljesítőképesség fokozásának egyik nélkülözhetetlen előfeltétele. Ennél a hatalmas munkánál - éppen úgy, mint minden más területen - rendelkezésünkre állnak a Szovjetunió gazdag tapasztalatai.
Ezeket a tapasztalatokat felhasználva - a magyar vasútüzem korszerűsítése során - a korlátozott hatósugarú mechanikai állítóközpontok helyett a foglalt vágányokra bejárást és a mozgó járművek aláváltását kizáró vágányfoglaltságos kivitelben villamos állítóberendezéseket alkalmaznak. A többközpontos állomási berendezéseket - különösen a kisebb és a közepes nagy- a forgalmi hajlékonyság növelésén kívül még lényeges munkaerőmegtakarítást is érnek el. Nagy állomások részére a tolatási és átállítási mozgások kivitelét meggyorsító, részvágányutakkal dolgozó billentyűs állítóközpontok készülnek, ugyancsak a villamos váltóállítással és váltó-, valamint vágányszigeteléssel. A nyíltvonal teljesítőképességét önműködő térközbiztosító berendezések emelik és a nagyobb forgalmú vonalakon menetirányváltós térközbiztosítóberendezéseket helyeznek üzembe. Elterjed a fényjelzők használata is, rendező- és gurító pályaudvarainkon pedig gépesített gurítódombok épülnek önműködő váltóállítással és vágányfékberendezésekkel.
Ezek az új műszaki berendezések - amellett, hogy mentesítik a vasút dolgozóit a nehéz fizikai munkától - növelik a vasút teljesítőképességét, emelik a forgalom biztonságát s csökkentik az önköltséget.
A hatalmas arányú műszaki fejlődéstől bizonyos tekintetben viszont elmaradt a magyar vasúti szakirodalom. Az eddig megjelent vasútbiztosítási szakkönyvek - Vachnyin «Az önműködő térközbiztosító berendezés alapjai» című művétől eltekintve - mind kivétel nélkül a hazánkban eddig használatos régebbi berendezések ismertetésére szorítkoztak, s kizárólag a vonóvezetékes berendezéseket tárgyalták. A magyar vasútüzem korszerűsítése és a legkorszerűbb biztosítóberendezések hazai megvalósítása szempontjából ezért A. A. Kazakov művének kiadása hatalmas jelentőségű, és régóta érzett hiányt tölt be.
A. A. Kazakov e műve a Szovjetunióban három kötetben megjelent könyvsorozat második kötete. Az első kötet P. V. Fedotjev tollából 1952-ben jelent meg a Szovjetunióban és kizárólag a mechanikai (vonóvezetékes) biztosítóberendezésekkel foglalkozik. Ez az első kötet igen sok olyan berendezést tárgyal behatóan, amely lényegesen különbözik a hazánkban alkalmazott vonóvezetékes biztosítóberendezésektől, s ezért ez a kötet viszonylag csak kis érdeklődésre tarthatna számot.
Ez a második kötet viszont összefoglalóan és rendszerezve ismerteti mindazokat a tudnivalókat, amelyek a villamos állomási jelző- és váltóállító berendezések tervezéséhez, szereléséhez és üzemeltetéséhez szükségesek. A könyv kifejezetten oktató jellegű és a Szovjetunió Közlekedésügyi Minisztériuma szakiskoláiban tankönyvként is használják. Vissza