A babakanál

Előszó

Valamikor régen minden mese és minden történet úgy kezdődött, hogy: hol volt, hol nem volt. Ezt az egy történetet így kezdem én is. Mert csakugyan, hol volt, hol nem volt, valahol messze volt egy kis kert, a kis kertben kis ház és a kis házban lakott egy -mama meg egy papa és volt nekik egy Icuka nevű kislányuk. A házban lakott még egy öreg néni, hegyes fejkötőben, az volt a Kati szakácsnő, egy öreg bácsi hegyes sipkában, az volt a Gergő kertész, egy öreg kutyus hegyes fülekkel, az volt a Smirgli, meg egy szép nagy baba hegyes orrocskával, az volt a Genovéva.
A papának szép, nagy szobája volt, benne könyvszekrények, a mamának is volt szép szobája, benne zongora, Kati néninek meg Gergő bácsinak is volt egy-egy szobácskája, csíkos terítő az ágyukon, piros függöny az ablakban és Kati néni ablakdeszkáján egy nagy kapcsos imakönyv volt és egy bögre kávé mindig, a Gergő bácsi ablakdeszkáján pedig egy skatulya dohány még egy nagy bicska. Persze, Icuka sem volt szoba nélkül, az övében fehér ágyacska volt és fehér szekrény, meg kis fehér asztalka, azon hímzett terítőcske és egy bögrében friss virág. Volt aztán még a házban egy ebédlő, meg egy hálószoba, meg egy konyha, meg egy fürdőszoba, meg egy kamra és a ház mellett egy kicsi, kis ház. Smirglinek a szobája, Ez mind nagyon szép volt.
De legjobban azért mégis Genovéva baba szobája tetszett mindenkinek... Vissza