A bajusz

Fülszöveg

Emmanuel Carrére (1957) író, forgatókönyvíró, filmrendező. Ábrázolásmódja a finom lélekrajzokban, a már-már élveboncolásnak tetsző pszichológiai realizmusban éri el legsajátosabb, legemlékezetesebb minőségét. Miért bánunk el akár legközelebbi hozzátartozónkkal, barátunkkal is olyan ártatlan arccal, mintha mi sem történt volna? Vagy nem is szándékosságról, csupán oda nem figyelésről, értetlenségről van szó? Vagy arról az abszurditásról, ami A bajusz című regény főhősét szinte őrületbe kergeti: nem tud megbizonyosodni arról, hogy érvényesek-e saját tapasztalatai vagy végzetes félreértések áldozatává lett? Mintha arca egy lényegtelennek tűnő külső jegyében hordaná személyisége kulcsát, de ezt senki nem hajlandó komolyan venni, környezetében senki nem tudja felfogni az emberi identitás rejtettségét, sérülékenységét. Megválaszolhatatlan kérdések hajtják előre a különös történetet. Carrére más írásaiban is a kimondatlan szorongásokból származó kudarcokra, az egyéni katasztrófák okaira próbál fényt deríteni. La Classe de neige (Sítábor) című regényét 1995-ben Fémina-díjjal jutalmazták, az ebből készült film pedig 1998-ban a cannes-i zsűri különdíját kapta meg (rendezte: Claude Miller, forgatókönyvének társszerzője az író volt). A bajusz filmváltozata 2005-ben, csaknem húsz évvel a regény születése után készült el - rendezője maga Carrére volt - és Cannes-ban Label Európa Cinemas-díjat nyert. Vissza