A bakteriologia rövid tankönyve

Előszó

A tisztán morphologikus tudományok a kutató észt ki nem elégítik. Az emberi ész működésének egyik fő törvénye, hogy kifejlődésének bizonyos szakában a tünemények lényegét, okát és összefüggését kezdi keresni. A primitiv ész a tünemények közelfekvő oki összefüggésének elkerülésével a dolgok keletkezését természetfölötti erők fölvétele és mindenféle bölcselkedés segélyével véli kimagyarázhatni. Így a betegségeket és nevezetesen azon borzasztó csapásokat, melyek az emberi nemet járványok alakjában érik, a régibb időben a rossz szellemek működésének vagy az istenek haragjának tulajdonították. Majdnem minden vallási és bölcsészeti rendszernek megvolt a maga elmélete a betegségek okainak megmagyarázására. De csak későn jutott az emberi nem, fejlődésének azon fokához, midőn Newton, Galiläi és más korukat megelőzött lángelmék úttörő példája nyomán induktív úton tények alapján kutatta a tünemények okát.
Mindazonáltal már az ókorban is találkoztak egyesek, kik eltérve a tisztán elméleti alapon nyugvó okoskodástól, a tények észlelése és kutatása alapján képesek voltak legalább sejteni a betegségek okait. A régi egyptomiak ismerték a bélférgeket és igen közel állott ehhez a gondolat, hogy más betegségeket is élőlények káros működéséből vezessenek le. A híres középkori arabs orvosok, - kik kitűnő kutató tehetséggel bírtak és a többi közt a szabad szemmel csak nehezen meglátható rühatkát már ismerték, - a fertőző betegségeket az erjedés folyamataival hasonlították össze, mely felfogással különben már a Koránban is találkozunk. Az időnként fel-felvillanó szellemi szikrák azonban csakhamar kialudtak. Vissza