A Balaton és vidéke

Előszó

Részlet a könyvből:
A Zala-, Somogy- és Veszprém vármegyék közt elterülő "Magyar Tenger" hogy méltó nemzeti önérzettel a Balatont nevezzűk, már az őskorban jelentékeny szerepet játszhatott, bár emlitést róla csak a római íróknál találunk, kik Peiso és Pelso névvel illetik, mely nevet azonban a Fertő tóra is alkalmaznak. Anonymus "Balaton folyó"-ról ír, s alatta a tulajdonképeni Balatont érti, mely ez utóbbi nevét az avaiok idejében a tó mentén lakó szláv népektől nyerhette, legalább erre engednek következtetni a szláv „Blatto, Blattna" szavak, melyek mocsarat, posványt jelentenek. Szláv eredetü Tihany neve is, s az orosz „ticho", vagy „tichona" (szelíd, "hallgatag) szavakra emlékeztet. Az elferdített szláv elnevezésből keletkezett minden valószínűség szerint a Balaton német elnevezése, „Plattensee" is. A Keszthely melletti Fenék puszta területén volt régi római telep, Mogentiana, a tó mentén talált számos római emlék és régiség, sőt népvándorlás-korabeli lelet is bizonyítja, hogy a Balaton már az ősidők lakóinak kedvelt tartózkodóhelye volt. Egy római felirat szerint már hajózás is folyt rajta, s ki tudja milyen adatokat rejtenek magukban a Balaton multjára vonatkozólag a tihanyi, óvári és zánkai pogányvárak, a somogymegyei zamárdi, a veszprémmegyei fajszi, a zalamegyei alsó-gulácsi, a keszthelyi, kővágóőrsi és zánkai tumulusok s különösen a keszthelyi avar sírmező! Vissza