A Balaton-felvidék középső részének földtana

Előszó

Ebben az évben ünnepljük az egyik legrégibb hazai szakmai egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat alapításának 150 éves jubileumát. Az évforduló méltó megünneplésének része e kötet és a mellékletét képző, a Balaton-felvidék középső része földtani térképének közreadása. Nincs még egy olyan tája hazánknak, amelynek meg-megújuló és mindig újat hozó földtani kutatása ily szorosan összekapcsolódott volna a földtan tudományának hazai fejlődésével. Ebben szerepe van a tájegység változatos földtani felépítésének, üledékes képződményei faunagazdagságának - és nem utolsósorban - a tájképi szépségeknek.
A fejlődést az egyes térképezések eredményein, a területről készült földtani térképek összhasonlításán mérhetjük le. Az 1869-ben megalakuló Magyar Királyi Földtani Intézet térképező munkálatainak kiinduló pontja volt a Bakony-hegységi felvételezés.
A következő korszakos állomás Lóczy Lajos 1891-ben előterjesztett terve, miszerint legnagyobb tavunknak, a Balatonnak és tágabb értelemben vett környékének vizsgálata "tétessék tanulmány tárgyává". Kezdeményezése több szempontból is újsezrű volt a ahzai gyakorlatban. Pédal nélküli a mintegy 60 hazai és külföldi szakember bevonása egy adott terület részletes kutatásába, melynek keretében 20 éven át dolgozták fel a Balaton-vidék földtani, őslénytani, földrajzi, meteorológiai, hidrológiai, néprajzi, régészeti és történelmi adatait. Lóczy messze megelőzte korát azzal a szemlélettel is, mellyel egy táj, egy termésezti környezet vizsgálatát, a társtudományok eredményeinek együttes értékelésével közelítette meg. Vissza