Előszó
Részlet:
"Vannak országok és tájak, nem is nagyon messze tőlünk, amelyekről nagyközönségünk átlaga kevesebbet tud, mint akár távoli világrészekről. Ilyen kevéssé ismert tájcsoport a Kárpát-medence közvetlen szomszédságában Európa három nagy déli félszigete közül a legkeletibb, a kb. félmillió km2-nyi területű Balkán félsziget. Érdeklődésünk minden időben nagyon is Európa nyugati országai felé fordult, amelyek műveltsége és hatalma talán a kelleténél jobban elkápráztatott bennünket. A Balkán-félsziget úgy élt a köztudatban, mint egyformán szegény és kezdetleges országok együttese, ahonnét nincs mit várnunk, ahonnét semmit nem kaphatunk, ahol semmit nem tanulhatunk, ahol még utazni is terhes és körülményes. A "balkáni" jelző éppenséggel nem számított hízelgő megjelölésnek. Ez a szemlélet sok tekintetben téves és következményeiben feltétlenül káros. A Balkán-félszigetet nemcsak azért célszerű megismernünk, mert szomszédainkat általában ismerni illik, hanem azért is, mert ilyenfajta ismereteinknek sok tekintetben hasznát láthatjuk. A Balkán országaival jelentős gazdasági és kulturális kapcsolatok építhetők ki. Az is bizonyos, hogy kis nép számára hozzá hasonló súlyú kis- vagy közepesméretű országok és népek viszonyainak ismerete sokszor jóval tanulságosabb, mint azoké a nagy nemzeteké, amelyeket utánozni úgysem tudunk. Természetesen sok előítélettől már elve meg kell szabadulnunk. Ilyen előítélet az a feltevés is, mintha a Balkán valami egészében öröktől fogva egyformán kezdetleges világ lenne. Volt idő, amikor ezen a félszigeten ringott az európai műveltség, amelynek ragyogása még ma is elkápráztat mindenkit, aki az emberiség múltjáért lelkesedni tud. Róma civilizációja is sokkal mélyebb gyökereket eresztett ezen a területen, mint Európának nem egy olyan részén, amelynek műveltségére ma vágyó szemekkel nézünk. Róma bukása után az európai művelődés pályája hatalmas kerülőt írt le: először az atlanti tájakat hódította meg és csak lassan vonult kelet felé. Mielőtt a Balkánt elérte volna, a félsziget mindenestől kikapcsolódott a szellemi Európából. A török hódoltság hosszantartó korszaka önmaga erejére utalta, sőt megbénította az itteni fejlődést. Az élet nehezen jutott túl ezen a holtponton, s ekkor valóban olyan állapotok uralkodtak itt, amelyek a szigorú kritikust némileg feljogosították a "balkáni" jelzőnek fentebb említett kicsinylő értelmű használatára. Ma azonban a Balkán népei felébredtek évszázados álmukból. A haladás minden téren olyan friss lendületű a balkáni országokban, hogy sok tekintetben van mit tanulnunk a balkáni népektől.
A Balkán megismerése nem utolsó sorban földrajzi természetű megismerés. Földrajzi szemléletben ez a tájcsoport is, másokhoz hasonlóan, egy sereg természeti és emberi eredetű elemből tevődik össze. Minden táj a földkéregnek sajátos szerkezetű darabján kialakult felszínt - hegyeknek, völgyeknek, hegységeknek, síkságoknak együttesét - jelenti, ezenkívül sajátos éghajlatot, vízrendszert, növénytakarót, továbbá az emberi élet sajátos rendjét és az emberi alkotások ugyancsak sajátos együttesét. Nincs a földfelszínnek olyan darabja, ahol ezek az elemek azonos minőségben és azonos súllyal lépnének egymással kölcsönös függőviszonyba. Minden táj egyéniség, az a tájcsoport, amelyet Balkán-félsziget néven ismerünk, szintén az. Ha ezt az egyéniséget kellően meg akarjuk ismerni, sorra kell vennünk a tájelemek mindegyikét, s megvizsgálnunk azokat egyenként is, kölcsönös összefüggéseikben is."
Vissza 
