A barátság anatómiája I.

Előszó

Ötvenöt évvel ezelőtt kaptam meg karácsonyra Rákosi Viktor Hős fiúk című regényét, amelynek Bem apóról szóló fejezete határozta meg az életemet. Ebből következően szinte természetes, hogy a gimnáziumban - magánszorgalomból - lengyelül tanultam, s a Bölcsészettudományi Kar történelem és lengyel szakát végeztem el. Természetes, és szerencse egyszerre. Vannak nyelvek, amelyekben a szerencsére vonatkozó szó egyben boldogságot is jelent. Ilyen a lengyel is.
Az első könyv, amelyet lengyelül elolvastam - Andrzej Wajda megrendítő filmjének hatására - Jerzy Andrzejewski regénye, a Hamu és gyémánt. Bölcsészdoktori értekezésemet e film- és regénycímet versével sugalló Ciprian Kamil Norwid költői indulásáról, kandidátusi munkámat az 1848-49-es magyarországi lengyel légió történetéről írtam. Az első könyv, amelyet lengyelből fordítottam, az Edward Stachura által írt Szekercelárma című regény volt. (Az 1970-es években többen e regény hatására jelentkeztek lengyel szakra. Tanúja voltam, ahogy Stachura lassan elmúlt a földi létből.) Életem legmaradandóbb színházi élménye a Konrad Swinarski által rendezett Ősök a krakkói Régi Színházban. Az első prózakönyvemet Bem életéről írtam a Móra Könyvkiadó híres így élt sorozatának.
Az 1990-es évek első felében és az ezredfordulón diplomataként - hivatali háttértámogatással - végezhettem azt, amit addig nemegyszer ellenszélben, gyanakvástól övezve tettem. Tömören a magyar-lengyel barátság építéséről van szó, amely páratlan jelensége a világtörténelemnek. Megőrzése elsősorban a mi érdekünk: hozzátartozik nemzeti önazonosságunkhoz. Időnként talán ezért indul ellene hevesebb vagy leplezettebb támadás. A háború parlamentjében a nyilas képviselők szónokoltak ellene - a németek iránti hűség jegyében. A hatvanas és nyolcvanas években a szovjetek iránti lojalitásnak is engedve próbálták aláásni különféle eszközökkel - részben 1956 miatt, részben a Szolidaritástól való félelemből. (Emlékezhetünk a Szolidaritás elleni tömegkommunikációs hecckampányra, az éhező lengyeleken és a pápán gúnyolódó rádiókabarés viccekre.) Ma mintha a globalizmus volna a rombolás hívószava.
Ez a két részből álló könyv a barátság történelmi bizonyítékain túl arról is meggyőzni igyekszik az olvasót, hogy a lengyelek irántunk lépten-nyomon tanúsított rokonszenvükön túl irodalmuk, színházuk, filmjük, vagyis a kultúrájuk által is érdemesek szeretetünkre... Érdemesek arra, hogy akár a 16. századi nagy elődök - a költő Balassi Bálint és a király Báthory István - nyomdokaiba lépve, felfedezzük az ismert nagyvárosokon túli testvérhazát és magyar emlékeit is. Vissza