A bécsi képes krónika

Előszó

Az a középkori magyar krónika, melynek egy részletét e füzetben bemutatjuk, nagy epikus költőink kedves forrása volt. Attila és Buda történetét, a fehér ló regéjét, a várkonyi jelenetet, a kún-besenyő harczokhoz és a trónviszályokhoz fűződő szép mondákat mind ebben a műben találhatjuk meg. Irodalmi becsét maga Arany János méltatta legszebben "Naiv eposzunk" cz. értekezésében. Nem is szükséges részletesen fejtegetnünk, mily hamisítatlanúl és tisztán őrizte meg krónikánk a néplélek ezen ősrégi alkotásait, mennyivel tisztábban, mint például Béla király jegyzője, tudákos vagy idegenből kölcsönzött meséiben. Párbeszédektől tarkázott jeleneteiben egy-egy ősi részletességgel megrajzolt csataleirásaiban, eleven jellemzéseiben, nyers, természetes képeiben a magyar nép képzelmének ereje, mesélő hajlama és naiv, jókedvű életfelfogása nyilatkozik meg. Mennyire vonzó e mű tisztán eszthetikai szempontokból, annak feltüntetésére a közölt részletnek csupán egy helyére akarom az olvasó figyelmét felhívni: arra az epizódra, midőn a pozsonyi vár ostroma lakalmával a déli csöndben a vár alatt magánosan találkozik a két ellenséges vezér, mindakettő közvitéznek öltözve, a várfalakon pedig ülnek a katonák és mint a trójai vének, nézik az alant lejátszódó jelenetet. nem is krónika tehát e mű a szó szokásos értelmében, hanem régi történetünk mondáinak, melyeket bizonyára regés diákok énekei terjesztettek, megbecsülhetetlen értékű, gazdag gyüjteménye... Vissza