A belgyógyászat alapvonalai I-II.

Fülszöveg

Könyvünk egy évtized alatt ötödik kiadásához érkezett el. A tíz év fejlődését kitűnően tükrözi a könyv kiállításának és tartalmának változása. A belorvostan fejlődése rendkívül nagymértékű és ezzel lépést kell tartani. A régebben gyakorolt betegségek közül sok kipusztulóban van. A fertőző betegségek kezdenek háttérbe szorulni. A halálozási statisztika első helyét az érrendszeri betegségek (arteriosklerosis-hypertonia), második helyét a rosszindulatú daganatok foglalják el. Új betegségek jelentkeztek, kerültek előtérbe, nőttek meg jelentőségben. A korai hatásos terápia is megváltoztatta a kórképeket. A régi betegségek is változóban vannak. Sok régen ismert "betegség" a gyógyhatás szempontjából különböző aetiopathogenesisű betegségeket felölelő és finomabb differenciáldiagnosztikát követelő "tünetcsoport", "syndroma" lett. Az új megismerések már belekerülnek a könyvbe, a régieket viszont még nagyrészt nem lehet mellőzni, így könyvünk terjedelme kénytelen-kelletlen nő. Ez csak akkor volna baj, ha munkánkat olyan tankönyvnek szánnák, melyből az orvostanhallgató a belorvostani szigorlatra készül fel. Könyvünk azonban már első kiadásában is több volt ennél. A gyakorló orvost kívánta segíteni napi munkájában és a szakorvosképzéshez is segítséget igyekezett nyújtani. Olyan anyagot kívánt összefoglalni, mely alkalmas arra, hogy mind a hallgató, mind a gyakorló orvos, mind a szakorvos felüthesse és utánanézhessen egy-egy adatnak, fogalomnak. A hallgatók munkáját úgy igyekeztünk megkönnyíteni, hogy kis betűtípussal szedtük azokat a tudnivalókat, amelyek a szigorlati követelményeket meghaladják. Ezt természetesen abban a reményben tettük, hogy a hallgató tanulás közben azért átolvassa a kisbetűs részeket és valamit azok anyagából is megtart. Vissza