A belgyógyászat tankönyve I-II.

Előszó

Midőn kiadóm azon eszmével fordult hozzám, hogy rövid belgyógyászati tankönyvet írjak, abban egyeztünk meg, hogy ily könyvnek, tekintettel a meglevő munkákra, csak akkor van létjogosultsága, ha két tulajdonságot egyesít magában: a nagy gyűjtőmunkák előnyeit, amelyekben minden kórcsoportot a saját kutatásai alapján arra leghivatottabb szerző dolgot fel - s azon rövidséget, amelyre a tanulónak és orvosnak szüksége van. E feladattal nem volt összeegyeztethető, hogy a művet egyetlen klinikus dolgozza ki. A belgyógyászat azáltal, hogy a legkülönbözőbb kísérleti disciplinákat körébe vonta, oly terjedelmes lehet és annyira mélyíttetett, hogy egész anyagával egyaránt foglalkozni egy egyetlen klinikusnak erejét meghaladja. Csak a kutató tudja a végtelenig megnövekedett részleteket kritikusan olykép összeválogatni, hogy a tanulónak és elfoglalt gyakorló orvosnak rövid tárgyalásban a legjobbat nyújtsa.
Felszólításomnak a kiváló szakemberek egész sora engedett. Hogy mindegyikük a kórcsoportjába való intenzív elmélyedéssel és a kevésbé fontos részletek és bizonytalan, bár érdekes theoriák tárgyalásának megszorításával feladatának megfelelni törekedett, az olvasó velem együtt hálásan fogja elismeri. A lehető rövidség és világosság elérését jelentékenyen megkönnyítette nekem a munkatársaimnak a műnek ábrákkal és lázgörbékkel való bő illusztrálása, amelyet a kiadó szíves előzékenysége tett lehetővé. Vajha vállalkozásunk áldozatkész elősegítéséért, szakértő kartársaim elismerése és az olvasók hálája jutalmazná. Vissza