A berlini Komische Oper vendégjátéka

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Zene és színház egyesítése meghatározza az opera műfajának sajátos hatáslehetőségeit és ezt a szintézist a legjobb zenedrámai alkotások színrevitele is félreérthetetlenül megköveteli. Ennek ellenére ezt az igényt túlságosan is gyakran figyelmen kívül hagyják, az előadások szép hangok ünnepévé, minden előadói meggyőzőerőt nélkülöző jelmezes hangversenyekké válnak, a hangzásmámor tobzódását és a művek kiállításában megnyilatkozó pompát nyújtják.
Walter Felsenstein, aki a "Komische Oper"-t alapítási éve, 1947 óta mint intendáns és főrendező vezeti, azt a feladatot tűzte együttese elő, hogy a zenés színpad alkotásait élő színházként adják elő. Az éneklés ne merüljön ki hangok felmondásában, valamely partitúra kottafejeinek felsorolásában, hanem legyen az adott színpadi helyzetek alapvetően drámai, vagy komikai kifejezése. Csak ezáltal válik valamely mű mondanivalója és tartalmi mélysége teljesen megismerhetővé és érthetővé. Az opera elevenséget, érthetőséget és jelenrevonatkoztatottságot nyer. Ennek a munkamódszernek köszönheti a "Komische Oper" sikereit és azt a nagy közönséget, amely előadásait magáénak vallja.
Ennek a színháznak a neve ugyan a vígoperákra utaló hangsúlyt jelent, de egyúttal az elhatárolódást is a fényűző, reprezentatív jellegű nagyoperai stílustól (ebből a szempontból a párizsi "Opéra Comique" mintáját követi). A "Komische Oper" tehát nem annyira bizonyos művekre szorítkozó korlátozódást jelet, hanem egy, a színpadi-zenei megjelenítést meghatározó művészi programot. Vissza