A biatorbágyi merénylet

Előszó

A szerző több helyszínt rekonstruált. A torbágyit, a bécsit, a budapestit. No, meg az ausztriait és a németországit.
Az indíték felderítése eltért a nyomozást végzők "bravúros" teljesítményétől, amikor ezek egyedüli tettest láttak Matuska Szilveszterben. Motivációt pedig nem találtak. A könyv szerzője viszont - úgy tűnik - sikerrel vágta át a gordiusi csomók halmazát.
A harmincas évek eleje magyar társadalmának szinte egészét felkavaró bűncselekmény társtetteseit, bűntársait is eredménnyel kereste.
A motívumot pedig a bethleni konszolidáció kifulladását kihasználni kívánók cselekvés - kényszerében találta meg.
Merénylet a merénylet ellen. Utóbbiban a szándék klasszikus, előbbiben a gondatlanság többször is nagyon tudatos.
A politikai rendszert szélsőjobbról megdönteni készülők tervei és ezek megvalósításai 1931-ben még nem a mélypontokat jelezték. Ezeket 1938 és 1945 között könnyebben elérhettük. Persze: Torbágy nem volt csupán "üzemi baleset", de 1931 mégis kontinuitást jelez. Főleg azzal, ami 1944. október 15-16-án szakadt az országra. Ezt az ívet pedig alátámasztja a résztvevők intellektualitásának szinte teljes hiánya.
Minden kérdésre nem kap választ az olvasó. Ám jóval többre, mitn amit eddig akár meg sem lehetett fogalmazni.
A szerző Horatiusnak tett eleget - kilenc évig rejtegesd, amit írtál -, amikor publikálja kéziratát.
Világosabb lett a Matuska-alagútban, már többet láthatunk belőle.
Az pedig akár autonóm módon is üdvözlendő, hogy az ELTE professzorának könyvét a Hadtörténelmi Levéltár adja ki. Vissza