A biológia és a haladás II.

Előszó

A jelen könyv többféle kompromisszum eredménye. Elsősorban oktatási és szakkörvezetési segédanyag biológus szaktanárok számára, de hozzáférhetővé kívántam tenni magasabb biológiai előképzettség nélküli érdeklődők részére is. Az idegrendszerről viszont nehéz úgy írni, hogy szerkezetének és működésének "félelmetes" bonyolultságát "olcsón megérthető" sémákba hamisítsuk. E segédkönyv szűkre szabott keretein belül mégis igyekeztem ebből az elvből minél kevesebb eredményt tenni. Ha e könyv, amely ennyi kompromisszumból született, szakember kezébe kerülne, néhány egyszerűsítési törekvése nem találna egyetértésre, ugyanakkor bonyolultsága és szűkszavúsága miatt nem lesz könnyű olvasmány azok számára, akiknek tulajdonképpen készült. Valóban a könyv - helyesebben az idegrendszer felépítése és működése - egyszeri átolvasásra teljesen meg nem érthető. Ez részben az idegrendszer sajátságából is adódik: nincs első és befejező "fejezete", hanem az egységes egész. Ebből szükségszerűen következik, hogy az első fejezetekben leírtak jelentősége csak a későbbi fejezetek elolvasásakor mutatkozik meg, mire az olvasó az előző részleteket talán már el is felejtette, vagy még meg sem értette. Ezért az ismételt átolvasás - ha mégoly figyelmesen történt is az első - mindig hoz valami újat felszínre az idegrendszer alapvető tulajdonságai közül.
Az alaki leírásból csak annyit vettem, amennyi a működés megértéséhez szükséges, a működéseket pedig vázlatos ábrák alapján igyekeztem érthetővé tenni. Ezért az olvasó az idegrendszer tényleges anatómiai viszonyairól itt csak felületes ismeretanyagot kap, ami azonban szükség szerint könnyen kiegészíthető a szokványos anatómiai atlaszok ábraanyaga segítségével. A leírásban, ahol sikerült, igyekeztem magyarosítani, azonban néhány idegen szó használatát mégsem tudtam elkerülni. Leggyakrabban szerepelnek a ventrális és dorzális helyzetjelölő szavak. A "ventrális" a test hasi felszíne felé eső idegrendszeri részleteket vagy területeket jelöl, amelyek a gerincvelőben elöl, az agytörzs elöl és lefelé, a köztiagyban lefelé vannak az idegrendszer tengelyének görbületei miatt. A "dorzális" a háti felszín felé eső helyzetet jelöli, ami hátra, hátra és felfelé, illetve felfelé tekint az előbbi sorrendben. Az idegen szó használata tehát kifejezésbeli egyszerűsítést jelentett. Helyenként találkozunk a mediális és laterális helyzetjelölő szavakkal is, amelyek a középvonalhoz való közelebbi, illetve attól távolabbi (oldalabbi) helyzetre utalnak. Az egyértelműség és a szakkönyvekben való tájékozódás elősegítése érdekében a magyarosított nevek után az első használatkor a latin nevet is mindig feltüntettem. Egy-egy új név vagy fogalom bevezetésekor dőlt betűs szedést használtam. Vissza