A bolygó zsidó önéletrajza II. (töredék)

Előszó

Részlet a kötetből:

AZ ÖRÖM SZIGETE. - AZ ÖRMÉNY PÜSPÖK. - KOTIKOKURA MOROG. - SZÍVEMET AZ AJKAMON VISELEM. - INGERÜLT APÁNAK ROSSZKEDVŰ FIA.

- Milyen gyönyörű fák! Milyen pompás virágok! És az ég! Háromszor akkorának látszik a hold, mint bárhol másutt. És a nép, Kotikokiira, kedves, barátságos és tisztességes. Meg se kérdezték, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és miért akarunk itt maradni. Átengedték ezt a kis házikót és megajándékoztak minket virággal. Élelmet hoztak és lombkoszorúkat. Holnap pedig szép szűzi hitvest kapunk, te is, én is.
Kotikokura fejét mellére hajtotta és úgy ugrándozott, mint egy kecskebak.
- Megismerted az örömöt, melyet az asszony nyújt a férfinak, Kotikokura, de nem ismered a házasélet gyönyöreit. A jó feleség olyan, mint az élet igaz kenyere. A rossz feleségnek pedig... szintén nincsen párja. De ennek az elragadó népnek asszonyai között nem is lehetnek házsártos ördögök.
Kotikokura fejét rázta.
- Sajnos, akár jó, akár rossz az asszony, múlhatatlanul megöregszik. Ajka, mely piros és duzzadt, mint a cseresznye, halvány lesz és vékony, mint a pergament. Foga, mely csillog, mint gyöngyszem a napsütésben, elsárgul és kihullik. Ez bizony az asszonyok sorsa, Kotikokura.
Kotikokura szemében könnyek csillogtak.
- Szerencsére, barátom, az egyik asszony nagyjából olyan, mint a másik, ezért könnyen pótolható is másik asszonnyal. Vissza