A bombavetők nyomában. A Horthy-korszak egyik leghírhedtebb büntetőperének politikai kontextusáról és sajtóvisszhangjáról

Tartalom

Az Ébredő Magyarok Egyesületének Nemzetvédelmi Főosztálya egy volt azon polgári milíciák közül, melyek az I. világháború elvesztése utáni polgárháborús idők, a trianoni békeszerződés és a Tanácsköztársaság leverése után, az 1920-as évek elején megszilárduló Horthy-Bethlen-kormányzat tudtával és beleegyezésével működtek, bizonyos hatósági jogkörökkel felruházva. Ennek a szervezetnek volt része az Ébredő Magyarok Egyesületének a IX. kerületi Nemzetvédelmi Osztálya névre hallgató alakulat, melynek tagjai 1922 tavaszán elhatározták, hogy az Erzsébetvárosi Demokrata Kör liberális politikai-társadalmi szervezet Dohány utca 76. szám alatti székhelye ellen egy nagy létszámú rendezvény alkalmával bombamerényletet követnek el, és ezáltal számos, általuk hazafiatlannak, a nemzet ellenségének tartott embert megölnek. A merénylet, majd az elkövetők bírósági tárgyalássorozata az 1920-as évek egyik legnagyobb megdöbbenést és sajtónyilvánosságot kiváltott eseménye volt, a korabeli sajtótermékekben jórészt bombaper, illetve Márffy József elsőrendű vádlott után Márffy-per néven szerepelt. A bomba 1922. április 2-án robbant fel az Erzsébetvárosi Demokrata Kör összejövetelén, nyolc ember halálát és huszonhárom ember súlyos sebesülését okozva. A korabeli szélsőséges politikai helyzetben egyre-másra követték el a zsidóság, illetve az antantbarátnak vélt személyekkel, intézményekkel szembeni merényleteket, és szinte mind mögött felsejlett az Ébredő Magyarok Egyesülete, a korszak egyik legnagyobb létszámú és legnagyobb politikai befolyással bíró szélsőjobboldali társadalmi szervezete. Ebből kifolyólag az erzsébetvárosi robbantás ügye már nem egyedül került a bíróságra, hanem összevonták más súlyos antiszemita és antantellenes bűncselekményekkel.

Témakörök