A bor jövedéki adózása

Előszó

A 2000. év nemcsak az ezredforduló éve, hanem jelentős változást hoz a szőlővel, borral foglalkozók számára is. Új szabályok lépnek életbe, amelyeket minden szőlőtermelőnek, borelőállítónak figyelembe kell vennie, be kell tartania. A bor adóztatása a jövedéki adótörvény hatálya alá kerül, 2000. augusztus 1-jétől a bor után nem fogyasztási adót, hanem az ún. jövedéki adót kell fizetni. Ez a változás azonban nemcsak arról szól, hogy másként hívják majd az állam felé megfizetendő adót, vagy azt, hogy más lesz az adó konstrukciója. Alkalmazni kell a jövedéki adótörvénynek a bor előállítására, forgalmazására meghatározott szabályait is, be kell tartani az e tevékenységek folytatásának feltételeként megjelenő új előírásokat. Ezek az új szabályok nem azért születtek, hogy a termelőkre feleslegesen, indokolatlanul új adminisztrációs terheket rakjanak. A cél az volt, hogy a bortermelés jövedéki rendszerbe illesztésével megteremtődjön annak lehetősége, hogy a borszakma, a borforgalmazás ellenőrizhető legyen, s kiszűrhetők legyenek azok a tisztességtelen gyártók, akik az adózás elkerülésével, a borelőállítás szakmai előírásainak figyelmen kívül hagyásával, s így - a számukra még mindig nagy nyereséget hozó - alacsony áraikkal nehéz helyzetbe hozták a tisztességes termelőket.
Az új szabályozás az alapanyag, a szőlő előállításától a bortermelésen keresztül a forgalmazásig bezárólag teljes keresztmetszetében átfogja a termékpályát. Megteremti az ellenőrizhetőség és a visszaellenőrzés lehetőségét az adóhatóság, a vám és pénzügyőrség számára, leszűkíti a hamis bor előállítók, az adózást elkerülő termelők életterét, megszünteti tisztességtelen konkurenciájukat. Ez pedig oda fog vezetni, azt fogja eredményezni, hogy a termelők megkaphatják munkájuk ellenértékét, termékeiket nem kell nyomott áron értékesíteniük. Vissza