A borjak újszülöttkori hasmenésének járványtani vizsgálata egy nagyüzemi gazdaságban

Előszó

Világszerte, igy hazánkban is a nagyüzemi állományokban komoly gondot jelent az újszülött borjaknál jelentkező hasmenés. A megbetegedések néhol csak szórványosan mutatkoznak, más gazdaságokban pedig tömeges méreteket öltenek. A betegség kóroktana nem egységes, sőt ma már nagyon sok specifikus és nem specifikus tényező szerepét sikerült bizonyítani.
A specifikus kórokozók között legismertebb az E. coli baktérium, amelynek megbetegítő szerepével a gazdaságokban dolgozó nem állatorvosi képzettségű vezetők is a legtöbbször tisztában vannak. Az E. coli által előidézett megbetegedések a nagylétszámú, zsúfolt, iparszerű állattartó gazdaságokban jelentkeznek és okoznak érzékeny veszteségeket az újszülött borjak között. Tekintettel a gazdasági károkra, itthon és külföldön egyaránt sokan vizsgálják az E. coli megbetegítő képességét és a védekezés lehetőségeit. A jelenlegi felfogásunk szerint azokat a törzseket tekintjük patogéneknek, amelyek meghatározott virulencia faktorokkal rendelkeznek. A baktériumoknak a vékonybél elején való megtelepedésük a kolonizációs faktor /fimbria, pilus/ segítségével történik, a bélhámsejtek ozmotikus zavarát pedig a termelt enzimgátló hatású enterotoxinok /ST, LT/ okozzák. Ezekkel a tulajdonságokkal a vastagbélben élő coli baktériumok nem rendelkeznek, ezért is nincsen szerepük a hasmenés kórfejlődésében. A patogén coli baktériumok által okozott megbetegedésekkel szinte minden melegvérű háziállatban találkozunk, igy malacban, bárányban, nyúlban és baromfiban is. Vissza