A budai kitöréstől a recski táborig I-II.

Fülszöveg

A Recski Tálwr Rabjai című munkám eddig négy kiadást ért meg. Az elsőt 1984-hen Mfinchenben adtam ki. Világszerte nagy sikert aratott könyvemre százszámra kaptam az elismerő leveleket volt sorstársaimtól és vadidegen emberektől. Gratuláltak, hogy az addig agyonhallgatott, titokban larloil, még a barátok között és családban is csak félve suttogott recski megsemmisítő táborról mertem írni. Volt olyan eset például Debrecenben, ahol a könyvet lapokra szaggatva adták tovább, így egyszerre két hónap alatt 82 ember olvasta el a könyvet. Életem a háborús évek kezdetéig viszonylag nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak volt mondható. Édesapám foglalkozása miatt különböző városokban éltünk, iskolai éveim is ehhez viszonyultak. Diákcsínyek, udvarlások, lányos házaknál zsúrok, táncos estélyek és főképpen a sport, tenisz, futball, kardvívás, utazások tették változatossá fiatal éveimet. Jött azonban a háború, mikor nekem is különböző területeken kellett helytállnom és teljesítettem hazámmal szembeni kötelességem. 1944 karácsonya sorsforduló életemben, majd a legveszélyesebb kegyetlen szenvedésekkel teli évek követték egymást. Ezért kezdem könyvem az istentelen keleti horda ellen vívott harcokkal, az ostromlott főváros védelmében. A végveszélyben mindig Istenhez fordultam, sokszor az utolsó pillanatban sikerült rizikós, életveszélyes szökésekkel életem megmentenem. A könyv első részében ismerkedjünk meg a teljesen körülzárt Budapesten történtekkel, az üldözöttek megmentésével, a budai harcokkal, a kitörési kísérlettel, melyben magam is részt vettem. A következőkben fogságba esésemről az első szegedi népbíróságról, jogerős felmentésemről, ÁVO-s visszakérésemről, Andrássy út 60-ról, Toloncházról és a Buda-Déli Internálótáborról számolok be, ezt követően a Kistarcsai Központi Internáló Táborról írok. A második rész, a Recski Tábor Rabjainak kibővített, módosított kiadása. Vissza