A Budai Vár és a debreceni csata

Fülszöveg

"Fegyverszünet megkötése kívánatos. Aláírásra meghatalmazás megadva. Kikötött együttműködésre készség megvan... Ezekkel a szavakkal kezdődik Horthy 1944. október 10-én, néhány perccel éjfél után Moszkvába küldött távirata.
Miért csak ekkor és nem augusztus végén vagy szeptember elején két Magyarország kormányzója fegyverszünetet? Miért nem követte Horthy és a Lakatos-kormány a finn, a bolgár és a román példát? Mi késztette Horthyékat arra, hogy ebben a helyzetben - amelyet maguk is úgy jellemeztek, hogy "elérkezett a vég, menteni kell, ami még menthető" és amely 1944. szeptember elején alkalmas volt a németektől való elszakadásra - mégis a háborút válasszák?
Másként is történhetett volna? Volt más lehetőség? Mindenekelőtt ezekre az évtizedek múltán is izgató kérdésekre keres választ a könyv, amelyben a Horthy-rendszer katonapolitikáját, a fegyverszünettel kapcsolatos manővereit és a német-magyar katonai viszonyt mutatja be.
A mű további részében a debreceni csatát és annak az 1944. október 15-i eseményekkel való összefüggését ismerjük meg. Az olvasó ebben a könyvben találkozik első ízben a Tiszántúl felszabadításának, a Debrecentől délre lezajlott elkeseredett páncélos küzdelemnek magyar hadtörténész tollából származó részletes leírásával, a magyar és a német vezérkari főnök október 12-14. között vívott táviratcsatájának hiteles történetével.
Hazánk történelmének ezt a tragikus időszakát, a Horthy-rendszer katasztrófapolitikáját a szerző számos, az olvasóközönség előtt eddig ismeretlen magyar, szovjet és német levéltári anyag, forrásmunka felhasználásával sok tekintetben új megvilágításban, mindenütt a hadtörténész tárgyilagosságával ismerteti és elemzi. Vissza