A budapesti kármelita templom története

Előszó

"Kissé furcsának tűnhetik föl történetet írni oly dologról, a mi csak most jön létre, oly templomról, a melynek még múltja nincs s a mely csak a fölszentelés által lesz tulajdonképpen templommá, Isten házává. Ámde sok dolognál épen a kezdet, a létrejövetel a legérdekesebb, sokszor ez maga egész történet, a melyből többet tanulhatni, mint a fönnállás évtizedei és évszázadaiból."
Ezekkel a sorokkal kezdte Rábaközi Imre a templomunkból szóló kis könyvét 1899-ben mikor a hívek "nagy zaj és hírharangozás nélkül egyszerre készen látják... csodálkozva kérdezik, honnan és miből épült e díszes templom ily hirtelen?" Igazat adunk neki abban, hogy a kezdetben már ott van az egész későbbi történet elrejtve, pont úgy mint az apró mustármag esetében melyről Jézus maga beszél nekünk. Ezért használjuk fel az akkori könyvecskét, mely ízes stílusával szinte visszarepít bennünket a múltba, az építkezés lelkesítő, lázas, imádságos munkájába. Azonban nem tudjuk elfelejteni, megtagadni "a fennállás évtizedeit és évszázadait" sem, azt a fájdalmakban, de kegyelmekben gazdag időt melyet mi kármeliták itt az Angyalföldön éltünk végig. A templom szentelés utáni első évek, a független Magyar Kármelita Tartomány megszületése és növekedése, a világháború viharai, majd a feloszlatás és száműzetés hosszú, embert próbáló évei. S végül a ma története az 1989-es újjászületés és újra növekedés. Lelket és szívet erősítő bizonyítékok ezek az események, arról, hogy az Úr együtt halad népével, hogy Mária a Kármel édesanyja vigyáz gyermekeire ígérete szerint. Vissza