A Budapesti Magy. Kir. Állami Líceum és Tanítóképző-Intézet Évkönyve az 1939-40. iskolai évről

Előszó

Részlet a könyvből:
Hogyan fejlődött ifjúságunk az elmult iskolai évben?
(Részletek az igazgató évzáró beszédéből.)
Ezt az iskolai évet a visszacsatolt területek keltette szellemi légkörben indítottam útnak. Ez azt jelentette, mindenkinek méltónak kell lennie arra, hogy nemzeti céljaink útján megindultunk és tovább haladhassunk. Most nézzük meg, hogy ifjúságunk mennyiben felelt meg az ezzel kapcsolatosan felállítható követelményeknek?!
Általánosságban azt kell mondanunk, hogy elismerésreméltó értékek mellett egy-két gyengeséget is tapasztaltunk. A teljességre való törekvés gondolata nélkül említem a következő értékeket. a) Fokozott előzékenységet és udvariasságot észleltem mindazok iránt, akik vendégekként intézetünkbe jöttek. b) A tánccal kapcsolatos műsoros est rendezésében egyrészt értékes önállóságot láttunk, másrészt a derült és komoly gondolatok dícséretes összhangját tapasztaltuk. c) A közösség érdekében végzett önzetlen munka területén sok igen szép példát láthattunk. d) A hallgatási gyakorlatok terén több volt az eredmény, mint azelőtt. Még nem megy egészen jól, de jobban megy, mint régebben. Hogy ennek milyen nagy jelentősége van, azt a mai háborús idők jelszavai (a fecsegés hazaárulás stb.) eléggé mutatták. é) Egy időben az altisztek és takarító szolgák személyzetéből (ötből) hármat behívtak fegyvergyakorlatra. Ekkor a tanulóotthon főfelügyelője felajánlotta, hogy az ifjúság tartja rendben a tantermeket és a tanulóotthont. Erre ugyan nem került sor, de erre a munkára való készséget értéknek tartottam és tartom. f) Több növendékünk a lelki szépség felé való törekvésben jelentékeny haladást tett. g) Egyes növendékek, elsősorban az V. évesek, rendkívüli szorgalommal, az eddiginél jobb tanulmányi eredményt értek el. Az V. évfolyamban 8, a negyedikben 4, a harmadikban 5, a másodikban 3, az elsőben 3 növendék nevét fogjuk vastagon nyomni. Ennyi jeles növendékünk eddig még nem volt. Vissza