A Budapesti Magy. Kir. Állami Népiskolai Tanítóképző-Intézet 1935-36. évi értesítője

Előszó

Miklós Gergely.
(Szül. 1857, Dálnok, Háromszék vm., megh. 1935.)

Fájdalmas veszteség érzésével gondolunk intézetünk egykori tanárára, aki hosszú időn át volt az ifjúságnak buzgó tanítója, kartársainak melegszívű barátja.
Miklós Gergely annak a székelyföldi vármegyének szülöttje volt, melynek múltja a bálványosi pogány magyarok utolsó áldozataitól az önvédelmi szabadságharc küzdelméig oly sok történelmi emlékkel van telítve; melynek levegője illatos a Feketeügy völgyeinek virágaitól, forrásai gyógyítók, erdőit a Nemere zúgatja, s hol a hegyek várromjai régi regéket regélnek.
Dálnokról ment tanulni a sepsiszentgyörgyi gimnáziumba, majd a székelykeresztúri tanítóképzőbe. Első (családtanítói) állomása a balatonfüredi szeretetház volt. A polgáriskolai képző elvégzése után pedig a tordai, majd az alsólendvai polgáriskolában működött.
1883-ban neveztetett ki tanárként a budapesti áll. gyakorló polgáriskolához, mely akkor az egységes szervezetű s az összes népoktatási intézeteket magában foglaló - később Pedagógium néven ismert - intézménynek volt egyik tagozata. Itt nemcsak adminisztrátori képességének adta tanújelét, hanem a mennyiség és természettudományi tárgyak körében tartott mintaszerű tanításaival követendő például szolgált a tanárjelölteknek. Tárgyaiban való mentül nagyobb elmélyülés szándéka késztette arra, hogy az egyetem hallgatójául is beiratkozzék. Élénk részt vett a polg.-ísk. tanárok Egyesületének munkájában tantervi és tanmeneti felszerelési és rendtartási munkálataival. Nagy érdeklődést keltett a polgáriskolák szakfelügyeletéről tartott előadása (1892), melyben kívánatosnak tartotta, hogy a polgáriskolák külön szakfelügyelők, vagy kerületi igazgatók alá helyeztessenek, egyes tárgyakra (rajzra, iparra, női kézimunkára) külön szakfelügyelők bízassanak meg s hogy a polgáriskolák felszabadíttassanak az iskolaszékek és gondnokságok hatásköre alól. Vissza