A Budapesti Petőfi Sándor Gimnázium jubileumi emlékkönyve 1892-1992

Előszó

Kedves Iskola-közösség - pedagógusok, diáklányok és diákfiúk!

Meleg szeretettel köszöntöm mindannyiukat kedves régi iskolám századik születésnapján. Mikor még én jártam ide, s koptattam nyolc hosszú esztendeig az iskola padját, az Verbőczy István nevét viselte, hogy utóbb nevet váltson, s Petőfi Sándor nevét vegye föl Kezdetben is, később is sok kitűnő embert adott hazánknak, sok nagy tudású, tárgyát és diákjait egyaránt szerető tanár és tanárnő nyomta rá tudása és embersége bélyegét tanítványai lelkére - ha nincs ez az iskola, Magyarország sem volna az új Magyarország.
Ti, diákok, akik Petőfi nevével kezditek s fejezitek be a középiskolát, sose feledjétek, hogy ki volt Petőfi. Hogy nemcsak lánglelkű költőóriás, de tiszta ember is, aki életét adta vállalt magyarságáért, s pontosan tudta, hogy a világszabadság, s hazánk szabadsága elválaszthatatlan. Aki egy fából faragott ember, egyként költő, izzó forradalmár s szerető férj, gyermek és jóbarát. Aki maga a fehéren izzó fiatalság. Akit büszkén tekinthet minden kor ifjúsága példaképnek.
Az az iskolaközösség, tanári kar és fiatalság, amely most vág neki az iskola második évszázadának, már a huszonegyedik évszázadra készül - maga is a jövő formálója. Tisztában kell lennie felelősségével: jól kell sáfárkodnia a múlttal, megőriznie minden értéket, ami megőrzésre érdemes és el kell vetnie mindent, ami elvetendő. És meg kell keresnie, magának kell kifaragnia a jövő talán még ki sem fejtett építőköveit. Ehhez kívánok erőt-egészséget, tudást és bölcsességet az egész iskolaközösség valamennyi tagjának, felnőttnek és fiatalnak.

Göncz Árpád Vissza