A budavári Nagyboldogasszony-templom és a Halászbástya

Előszó

Az Esztergom-Óbuda-Székesfehérvár által bezárt terület már a honfoglalás idején, a X. században különleges jelentőséget kapott azáltal, hogy a fejedelmi törzs legfontosabb szálláshelye volt. E kiemelt helyzete megmaradt a történelem folyamán, sőt fontossága állandóan nőtt. Az említett három település kezdettől fogva nemcsak földrajzi, hanem történelmi tekintetben is az ország központjának szerepét játszotta. A XI-XIII. században Esztergom és Fehérvár állt előtérben: az első magyar király, Szent István születési és temetkezőhelye. Fehérvár bazilikájában koronázták meg a középkor folyamán uralkodóinkat, s ugyanez, az egykori leírások szerint oly pompás épület fogadta be őket örök nyugalomra. Esztergomban alakult ki az ország első fővárosa, ahol III. Béla méltóképpen tudta fogadni 1189-ben Barbarossa Frigyes német-római császárt és kíséretét, ahol a várhegy alatt a XIII. században számos templom állott kőházas települések közepette. Az 1200-as évek első harmadában Esztergom mellett Óbuda lép színre. III. Béla fiai, Imre és András nem maradtak meg apjuk elgondolása, a világi és egyházi központ egysége mellett. Esztergomi palotájukat és a várost fokozatosan átengedték a magyarországi egyház fejének, az esztergomi érseknek és káptalanjának. Új királyi székhelyként II. András és fia, IV. Béla Óbudát szemelte ki, ahol a XIII. század húszas, harmincas éveiben fel is épült a palotájuk. Az 1241-ben bekövetkezett, Kelet-Európa nagy részét sújtó tatár támadás azonban világossá tette, hogy csak korszerűen erődített település képes eredményes ellenállásra. A tatárok szörnyű pusztítás után 1242-ben visszavonultak, de bármikor várható volt újabb betörésük. IV. Béla levonta a történtek tanulságát. Új fővárosát jól védhető, biztos helyen akarta felépíteni. Így esett választása az Óbuda közvetlen déli szomszédságában fekvő, addig be nem telepített hegyre. A Dunával nagyjából párhuzamosan futó hegyháton épület meg a királyi székhely a déli fokon emelkedő királyi szálláshellyel, ettől északra pedig a keskeny, sziklás gerincen a várossal és a mindkettőt körülfogó városfallal. Így keletkezett Buda, a legkorábbi források kifejezésével élve a Pesti Újhegyen (Novus mons Pestiensis), amely a XIII. század közepén véglegesen az ország fővárosa lett. A történelmi körülményekből következik, hogy az erődítés minden más megelőzött. Mielőbb ki kellett elégíteni az új település egyházi igényeit is. Így került sor a Máriáról elnevezett plébániatemplom alapítására. Buda e legrégibb egyházi épülete nemcsak az új városnak a királyi palota után legkiemelkedőbb értéke lett, hanem egyszersmind országos jelentőséget kapott. Csodálatosan szép elhelyezkedésén kívül éppen művészeti és történeti fejlődése által tarthat számot különleges érdeklődésre és megbecsülésre. Vissza