A bűnözés jövője

Előszó

Kedves Laci!
Ennek a kötetnek nem kellett volna megjelennie. Az lett volna a normális, ha a címadó témáról Te írtál volna önállóan egy egész könyvet. Sajnos nem így történt. Bocsáss meg azért, hogy még a halálodból, az emlékedből is hasznot húzunk. Nem tudom, mit szólnál hozzá, ha látnád, miként gyűltünk össze halálod után csaknem napra pontosan egy évvel, 1997. január 22-én fényképed alatt abban a házban, amit Te is annyira szerettél. Azt hiszem, jóleső érzés töltene el, amikor azt vennéd észre, hogy egykor kedvelt, s tisztelt tanáraid és kollégáid kivált az oly nagyra becsült egykori egyetemi barátaid, kikből azóta „nagy emberek" lettek - ily népes számban gyűltek össze, kizárólag Miattad és Érted szakítottak ki egy egész munkanapot rohanó életükből, hagytak hátra hivatalt, értekezletet. Két szeretett munkahelyed: az OKKrI és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetői - egykor kollégák, ma is barátok - közösen szervezték e rendezvényt tiszteletedre. Az OKKrI minden tagja egy napig újra csak Rád gondolt, Érted dolgozott. De rajtuk és az utódod által felkért előadókon túl is Veled volt az a mintegy száz ember, aki az emlékülésre a meghívást elfogadta. Közöttük egyetemi és miniszteriális emberek, vezető ügyészek, bírók, rendőrfőnökök. Nagyon sokan voltunk.
Az OKKrI-ban a hazai tudományos és gyakorlati szakmai közélet ilyen magas színvonalon még soha nem képviseltette magát. Még soha nem hangzottak el a ház falai között egyszerre, ilyen fegyelmezetten rövidre fogottan, ennyire magas színvonalú előadások. Még soha nem fordult elő, hogy ilyen rövid idő alatt összeállt volna egy kötetre való bölcs gondolat. Vissza