A burzsoá alkotmányosság válsága

Előszó

Már több mint 300 esztendő múlt el azóta, hogy a 17. századbeli angol polgári forradalom során Cromwell katonái egy nyilatkozatban összegezték a szabadságért, a szebb és jobb életért harcoló forradalmi tömegek követeléseit. Ez a nyilatkozat, amelyet "Agreement of the People" (A nép szerződése) néven ismer a történelem, az alkotmányok őse. A valóban demokratikus államrend megteremtéséért harcoló tömegek akaratát fejezte ki. A hadsereg révén maga a felfegyverzett nép követelte ennek az okmánynak parlamenti elismerését és alaptörvénnyé emelését. A tömegek ereje előtt cromwell is, a parlament is meghátrált. Arra kényszerültek, hogy látszólag elismerjék a tömegek követelését, nyerjenek a forradalmi ezredek szétszórására és leszerelésére. A tömegek által követelt első alkotmány tehát nem vált törvénnyé, hanem Cromwell egymást követő és a tömegek követeléseit semmibevevő "alkotmányainak" adta át helyét.
Az azóta eltelt 300 esztendő alatt az első alkotmánylevél sorsa igen gyakran ismétlődött meg. Hosszú évszázadok folyamán az alkotmány a zsarnokság és az önkény minden formája elleni küzdelem zászlajává vált. A dolgozó tömegek forradalmi harcaik során az alkotmánytól várták vágyaik beteljesülését, valóban szabad és emberhez méltó életük biztosítását. A burzsoázia azonban visszaélt a tömegek alkotmányba vetett hitével. A forradalmi harc erejének engedve, a tőkések a történelem folyamán nem egyszer törvénybe iktatták a tömegek követeléseit, csak azért, hogy a valóságban megcsúfolják a törvénybe iktatott alkotmány minden sorát. Még többször fogadtak el alkotmány néven olyan okmányokat, amelyek lényegében nem mások, mint a dolgozó és kizsákmányolt milliók nyílt elnyomásának írásba foglalt dokumentumai. Csak 35 esztendeje annak, hogy megszületett az első szocialista alkotmány, amelyben a történelem folyamán először vált alaptörvénnyé és egyben élő valósággá a dolgozó tömegek akarata... Vissza