A cár országa a nagy háboruban I-III.

Előszó

Részlet a könyvből:

Délelőtt tíz órakor hagyom el Szentpétervárt az Admiralitás hajóján, hogy Peterhofba menjek. Szaszonov, a külügyminiszter, Izvolszkij, a franciaországi orosz nagykövet és katonai attasém, de Laguiche tábornok kísérnek. A cár bennünket villásreggelire hívott a hajójára, mielőtt kimennénk Kronstadtba a Köztársaság elnöke elé. A nagykövetség személyzete, az orosz miniszterek és udvari méltóságok vonaton mennek egyenesen Peterhofba.
Az idő borus. A lapos folyópartok között hajónk nagy sebességgel siklik a Finn-öböl felé. A nyilt tenger felől a hűvös szél hirtelen kemény záport zudit ránk. De épp ily hirtelen kibukkan a nap és újra kisüt. Az égen itt is, ott is napsugarakkal áttört gyöngyszürke felhők úsznak, mint megannyi arannyal átszőtt selyemkendő. ÉS a tiszta napfényben a Néva torkolata kitárja a végtelenbe vesző selymes, lomha, zöld vizét, amely Velence lagunáit juttatja eszembe.
Féltizenkettőkor megállunk a kis peterhofi kikötőben, ahol a cár kedvelt hajója, az Alexandria, indulásra készen áll. Csaknem egyiedejűleg feltűnik II. Miklós tengernagyi egyenruhája a beszállóhidnál. Átmegyünk az Alexandriá-ra. Azonnal felszolgálják a villásreggelit. A France megérkezéséig még legalább egy és háromnegyed óránk van. De a cár szereti elnyújtani az étkezéseket: az egyes fogások között hosszú szünetet tart, miközben beszélget és cigarettázik.
Vissza