A ceglédi vallásalapítványi uradalom gazdálkodása 1782-1867

Előszó

Néhány évvel ezelőtt, 1982-ben jelent meg a Pest Megyei Műzeumok Igazgatósága kiadásában a Studia Comitatensia 11. számaként Cegléd története. Ebben az összefoglaló kötetben a helytörténet iránt érdeklődő olvasó, de a történész kutató is korszerű áttekintést kap a város történetéről a kezdetektől napjainkig. A tanulmányok szerzői a korábbi szakirodalom valamint saját kutatásaik alapján írták meg a város történetéről mindazt, amit 1982-ben tudni lehetett. Az akkor elkészült tanulmányok a feltárt ismeretek mellett azt is megmutatták, hogy a város történetének melyek azok a fejezetei, amelyeket még nem ismerünk eléggé, és amelyeket újabb, tematikus kutatásokkal kell feltárni. Illetve a kötet összefoglaló jellege nem tette lehetővé azt, hogy a szerzők egy-egy fontos, de a történeti tendenciáknak csak egy-egy kis összetevőjét jelentő témákban (pl. uradalomtörténet, intézménytörténet stb.) elmélyedjenek. ez a kötet most az egyik "fehér foltot" számolja fel.
A magyar késő-feudális korszak gazdaság- és társadalomtörténeti irodalomnak egyik legfontosabb területe a bő forrásanyagra támaszkodó uradalom-történetírás. A két világháború között a Domanovszky-iskola kereteiben napvilágot látott Bakács István, Berlász Jenő, Gerendás Ernő, Jármai Edit, Komoróczy György, Sinkovits István és Wellmann Imre nevével fémjelzett uradalomtörténetek - elsősorban a zárt forrásanyag által nyújtott lehetőségek következtében - főleg a magyarországi peremvidéki uradalmak történetét dolgozták fel. A felszabadulás utáni uradalomtörténet-írás jeles munkái, mint Imreh István, Oláh József, Szabad György, Szendrei István, Tóth Tibor, Zimányi Vera közül csupán Szendrei István tárta fel egy alföldi, pontosabban egy tiszántúli magánföldesúri nagybirtok történetét. Vissza