Előszó
A háború ötévi tombolása után a népek lassan-lassan bizonyos nyugvópontra jutnak...
Talán majd kiheverjük, kipihenjük a rettenetes évek minden baját, borzalmát, minden pusztítását és azután - a...
Tovább
Előszó
A háború ötévi tombolása után a népek lassan-lassan bizonyos nyugvópontra jutnak...
Talán majd kiheverjük, kipihenjük a rettenetes évek minden baját, borzalmát, minden pusztítását és azután - a természet rendje szerint - a bennünk rejlő ösztönök és tudatos erők által késztetve kiépítjük az új társadalmat, behegesztjük a kapott sebeket, eltakarítjuk az omladékokat.
És ha majd az emberi, testvéri, bajtársi kötelességeknek eleget tettünk, akkor véget kell szakítani a gyásznak, a keserűségnek, - és minden erőnkkel dologhoz, munkához, továbbalkotáshoz kell fognunk.
Ez a nagy cél lebegjen minden dolgozó egyén előtt. Dolgozzunk, építsünk, alkossunk! Ez most - a nagy világdúlás után - a legelső és legfőbb parancs, melyet a megújuló világrend szab mindenki elé.
Én a dolgomhoz, e könyv írásával, íme már nekiláttam, hogy nektek cipészszaktársaim, kik társadalmi körzetem tagjai vagytok, a munkátokat, a szakmabeli dolgaitokat megkönnyítsem.
Nemsokára megkezdődik a nagy versengés, amidőn majd hasznotokra válnak a jó tanácsok, elkövetkezik a szakmabeli tudomány fejlődésének, haladásának új, hatalmas korszaka, amikor szükségtek lehet kalauzra, tanításra.
Vissza