A csecsemő személyközi világa

Fülszöveg

Ha az emberi természet érdekes, még sokkal inkább az lehet az egészen kis csecsemők belső világa. Hogyan élik meg magukat és a környezetet? Vajon már a kezdet kezdetén is van énjük, vagy valami ahhoz fogható, esetleg e kettő valamiféle ötvözete? Miképpen kötik össze a különálló hangokat, mozgásokat, érintéseket, a látott képeket és saját érzéseiket? Részenként vagy egy csapásra fogják fel egésznek? Hogyan élik át a "másikkal való lét" társas élményeit? Emlékezetükbe vésődik az együttlét valakivel, és lelki képviseletet nyer, vagy elfelejtődik? Milyen lehet a viszonyulás élménye, ahogyan a fejlődés halad előre? Egy szóval, miféle személyközi világot vagy világokat teremt a csecsemő?
E kérdések feltevése olyan, mintha arra lennénk kíváncsiak, milyen lehetett a világegyetem néhány órával a Nagy Bumm után. Ám az univerzum csupán egyszer jött létre, messze távol innen az új, piciny világok viszont itt születnek, nap nap után, minden újszülött lelkében. A két esemény, szinte a szemközti végeken, mégis távoli és elérhetetlen a közvetlen tapasztalás számára.
Minthogy nem ismerhetjük meg azt a mélyen személyes világot, amelyben a csecsemők laknak, olyan helyet kell kitalálnunk, ahonnan nekivághatunk a hipotézis-alkotásnak.
Ez a könyv ilyen kitalált hely. Munkafeltevés arról, hogyan élik át a csecsemők a saját társas életüket. Vissza