A csendes mocsarak

Előszó

Részlet a könyvből:
Thénard előadása

Nyugovóra hajlott a nap Páris fölött. Vérvörös színű, erőszakos formájú nap volt, mint valami gonosztevő kerek arca, amint bebámul egy puszta, hideg szoba ablakán.
Januárius negyedikét írták s ezen a napon tartotta utolsó előadását Thénard Félix a beaujoni kórházban.
Ezt az előadási sorozatot nem egyetemi hallgatóknak szánták, hanem végzett férfiaknak, akik valamely speciális téren még tovább óhajtották képezni magukat. A Beaujon hírneves idegorvosának, Thénardnak osztályában képviselve volt Európa minden országa és körülbelül a világ fele. Voltak ott férfiak Budapestről, Bécsből, Madridból, Németországból és Japánból, Londonból és Newyorkból, tele ülték az előadóterem padjait.
Quincy Paul Ádám dr.; Amerika egyik képviselője, akkor lépett be a beaujoni előadóterembe, mikor a nap utolsó sugara Montmartre legmagasabb pontját érintette és Párisban kigyulladtak az első lámpások. Gyalogosan jött otthonából, a Dijon-utcából idáig, mert az omnibuszt lassú és kényelmetlen forgalmi eszköznek, a bérkocsit pedig drágának találta; életének jelen pillanatában a pénz igein kellemetlen valami volt, olyan kellemetlen, amilyen csak a pénz tud lenni, amikor... fogalommá zsugorodik össze.
Ádám szép szál derék férfi volt. Vermontbeli, igazi amerikai úriember, mellkasméretében csaknem olyan nagy volt, mint érzéke finomságában. A szó szoros értelmében a földről küzdötte magát fölfelé; valamelyik tengerparti kávéházban mint »pikoló« rakta félre a garasokat, hogy tanulmányait végezhesse. Vissza