Előszó
Részlet a könyvből:
Hogyan látnók a Holdról a Földet.
A Hold kihalt, élettelen kőgolyó. Nincs a felszínén sem víz, sem semmiféle más folyadék, de még légkör sem veszi körül. Semmiféle...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Hogyan látnók a Holdról a Földet.
A Hold kihalt, élettelen kőgolyó. Nincs a felszínén sem víz, sem semmiféle más folyadék, de még légkör sem veszi körül. Semmiféle gázburkolata sincs. így tehát a földi élőlényekhez hasonló lények ott nem élhetnek. Minden valószínűség szerint semmiféle élet sincs rajta, de azért mégsincs jogunk azt határozottan kimondani, mert hátha a Hold belsejében mégis vannak élőlények, bár ez alig hihető.
Pedig ha másért nem, már azért is érdemes volna a Holdon lakni, hogy gyönyörködhessünk onnan a Föld látványában. A Földet innen magáról a Földről nézni, nem mindig épületes látvány, különösen ha az emberekre gondolunk. De a Holdról az embert nem lehet meglátni ; még a mi legerősebb távcsöveinkkel sem! Az ember munkáját és életjelenségeit azonban kétségtelenül megláthatnék a Holdról a mi legerősebb csillagvizsgáló távcsöveinkkel.
A Hold élettelen, nagyon hideg, érdes felületű kőgömb. Mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, amint körüljárja. Kereken egy hónap alatt kerüli meg a Földet, tehát egy hónap alatt meg kell fordulnia saját magában, úgy mondjuk, hogy saját «tengelye» körül. Persze a «tengelye» csak képzelt, de azt hiszem, mindenki el tudja képzelni, hogy hogyha valami golyót megpördítünk, akkor az önmagában forog, esetleg egy helyben s akkor könnyű elképzelni azt a tengelyt, ami körül forog, vagy pörög. A búgócsigának már van látható tengelye, de ez a tengely is pörög önmagában s ennek hosszában, a középvonalában van az az ideális tengely, ami körül a búgócsiga is, meg a drótszegvastagságú tengely is forog.
Vissza