A csillagoktól a tengerfenékig IV.

Előszó

Mindig beszélünk őserdőkről, sivatagokról, havasokról, alföldekről, tengerpartokról és a legkevesebb ember lelki szeme előtt jelenik meg valóban helyes kép ezekről a fogalmakról. A forróégövi őserdőt a mi mérsékelt égövi lakóink el sem tudják képzelni. A sivatag szó említésekor rendesen csak a homoksivatag jelenik meg képzeletünkben, a havasokat már többen ismerik, de akik sohasem jártak havasokon, azoknak fogalma sem lehet az ott feltáruló képekről. Akik jártak is havasok közt, azok sem mindig értik azt, amit láttak, a hegyek alakjának, a völgyek formáinak okairól igen kevés fogalmuk van. Magyar ember szeme előtt az Alföld képe lebeg, ha síkságot hall említeni, a tengerpartokat meg olyannak képzeli, mint a Balaton partjait.
Temérdek téves fogalommal találkozunk az irodalomban is és temérdek téves magyarázatát találjuk történelmi eseményeknek is, mert az illető történész nincs tisztában a történelmi esemény színterének földrajzával. Német könyvekben például igen sokszor olvashatjuk, hogy a Turáni-alföld sátoros pásztorai a műveltségnek igen alacsony fokán állnak, azért laknak sátrakban és változtatják folyton legelőterületüket. Majd ha műveltebbek lesznek, akkor le fognak települni véglegesen. Milyen óriási tévedés! Azok a sátoros pásztorok aránylag nagyon művelt népek, de kénytelenek így élni, mert másként nem lehet!
A finn-orosz háborúban láttuk, hogy a finnek milyen hosszú ideig tudtak sikeresen ellenállni az óriási orosz túlerőnek. Ezt nem lehet egyedül a finn katonák magasrendű fölényének betudni, a műveletlen, lelkesültség nélkül küzdő, mintegy vágóhídra hajszolt orosz tömegekkel szemben. Az orosz síkságon hiába volna minden kulturális és technikai fölény,ilyen túlerővel szemben képtelenek volnának magukat fenntartani. De Finnország területén a védelem sokkal szilárdabb lehet, itt a földrajzi együttes döntő módon befolyásolja a harcokat és az egész háborút. Vissza