A csipkeverés iskolája (dedikált példány)

Előszó

Sárosi Bella: A csipke múltja és jelene (1909)
"Van a női ruházatnak egy dísze, melynek uralma jelenleg szinte korlátlannak mondható. Oly dísz, amelynél jobban mi sem felel meg a nő egyéniségének. Minden nő számára a legelőnyösebb viselet kerül belőle, akár az ifjúság virágkorát éli, akár hófehér hajjal ott áll már az élet túlsó küszöbén.
Viseljük is e díszt, szinte pazar kézzel öltjük ruhánkra és mégis mily sokan ismeretlenül állunk vele szemben. Az utóbbi időben szállóigévé vált a műérzék fejlesztése; az ízlés minden téren finomodott. Csak éppen mintha a csipke képezne kivételt e tekintetben. Az értéktelen gépcsipke tömegében pompázó alakok mellett nagyon kevés az olyan nő, aki valódi csipkét visel...
...Pedig a valódi csipke épp olyan, mint az ékszer, értéke mindig megmarad, sőt évről-évre fokozódik...
...Mondhatjuk, hogy nem mindenkinek telik valódi csipkére. Igaz. De hiszen magunk is elkészíthetjük. És nincs ennél kecsesebb foglalkozás, mintha egyes egyedül rózsás női ujjacskák foglalkozásául volna megteremtve...
...Egykor minden előkelő nő foglalkozott a csipkekészítéssel ... összejöttek az uraság házánál és az úrnő maga oktatta őket a lenge díszek készítésére. Az egyház díszei többnyire a kolostorok csöndes czelláiban készültek, szóval általános volt e szép és becses kézimunka. Az úri nők ízlésükkel irányították, a nép leányai sajátos egyéniségüket vitték bele. Ma pedig, a csipkedivat valóságos lázában ott tartunk, hogy sok nő alig tudja az egyes csipkenemeket egymástól megkülönböztetni.
Ha megakarjuk libbenteni a titokzatosság fátyolát és bele akarunk nézni a csipke múltjába, az eredetéhez vezető utat elzárja előlünk egy nagy kérdőjel. Egy csodaszép világ rejlik ott, oly világ, amelyben ma is üdülni menekülnek az álmodozók és a szépség fanatikusai...
Ha megakarjuk libbenteni a titokzatosság fátyolát és bele akarunk nézni a csipke múltjába, az eredetéhez vezető utat elzárja előlünk egy nagy kérdőjel. Egy csodaszép világ rejlik ott, oly világ, amelyben ma is üdülni menekülnek az álmodozók és a szépség fanatikusai...
...Véssük mélyen emlékezetünkbe, hogy a legművészibb szövésű gépcsipke sem pótolhatja a selyembe, és czérnába öltött költeményeket. Szeressük és szívünk egész melegével segítsük diadalra a csodatevő Hamupipőkét, a magyar csipkeipart!"
Ezekkel az 1909-ben leírt és ma is érvényes mondatokkal indítom az első vertcsipkéről írt tankönyvemet.


Vissza