A csodatévő újabb kalandjai

Fülszöveg

Ennek a regénynek a hősét két évtizeddel ezelőtt alkotta meg a kitűnő német író: a csodatévő Stanislaus gyermek- és ifjúkorának története 1957-ben jelent meg Németországban, s 1959-ben magyarul. Stanislaus egy szegény falusi iparos hetedik gyermeke. A furcsa kisfiú hamar csodatévő hírébe keveredik, ám egyik csodája következtében el kell hagynia a falut. Pékinas lesz, aztán vándorlegény, hol itt, hol ott kap munkát, de közben szüntelenül olvas és tanul, írogat, költőnek készül. A romantikus fiatalember persze vonzza a szépnemet, de sosincs igazán szerencséje. Menyasszonya, Lilian miatt nemcsak tanulmányait hagyja abba, de a hiú, náci érzelmű lány arra is ráveszi, hogy önként jelentkezzék a Wehr-machtba. A második világháború eseményei hamar ráébresztik a naivan becsületes Stanislaust arra, milyen világban él. Megismeri Otto Rollingot, az öntudatos kommunista munkást. Megismeri Johannis Weisblattot, a széplélek gyárosfiút. Távházasságra kényszerítik menyasszonyával, akinek közben mástól születik gyereke. Megszökik a hadseregből. Ez egyszer a szerelem rántja ki a bajból: két görög leány segítségével Stanislaus és Johannis egy kolostor falai mögött lelnek menedéket.
A két görögkeleti szerzetes, aki egy szép napon bezörget Weissblatt gyáros némileg viharvert, ám még mindig rangos rezidenciájának kapuján, természetesen nem más, mint regényünk hőse, Stanislaus Büdner, s bajtársa, Johannis Weissblatt, a gyáros édesfia. A háború utáni Németországban még teljes a zűrzavar. Jó idők járnak most mindazokra, akik a zavarosban szeretnek halászni; Johannisról például le se kerül egyhamar az illetéktelenül viselt csuha, mely jelentős, bár abszolút szabálytalan egyházi karrierhez segíti a fantáziadús ifjút. Fiában csalatkozván, az öreg Weissblatt Stanislausba veti minden reményét, de hiába: Stanislaus nem akar betongyáros lenni. Nem mond le régi álmáról, hogy kitanulja a költőmesterséget. És persze a szerelem is közbeszól, a vonzó és igencsak öntudatos Rosa képében. Mi lesz hát Stanislausból? Hol kellemes, hol kínos, de mindig mulatságos helyzetekbe sodródik, s mikor végül, bár talán nem örökre, elbúcsúznak tőle, az az érzésünk, hogy szívesen lennénk tanúi további kalandjainak is. Vissza