A csonka ország

Fülszöveg

1914 júniusának végén aratásra készült az ország, amikor Szarajevóban eldördültek a gyilkos lövések, egy hónap múlva pedig kitört az első világháború. A több mint hat évtizedes békés gyarapodás után senki sem gondolta, hogy ezzel a magyarság történetének egyik legtragikusabb százada veszi kezdetét. A négy és fél éves háborúban kimerült magyar társadalom az őszirózsás forradalomba menekült, mely a proletárdiktatúra zsákutcájába torkollott.
S miközben a győztes ellenséggé vált szomszédaink sorra foglalták el addigi magyar területeinket, a forradalom és ellenforradalom által megosztott és megbénult magyarságnak tehetetlenül kellett eltűrnie ezeréves országa feldarabolását. A megcsonkított ország azonban hatalmas erőfeszítéssel talpra állt. Keveset tudunk erről a tiszteletet parancsoló teljesítményről, amit nemcsak a közelmúlt torzító történetírása becsült le, hanem az akkori súlyos belső ellentétek és viták is elfedtek.
Az 1930-as évek a készülődés lázában és vitáiban teltek, s az évtized végén a magyar társadalom reformokra készen várta az új évtizedet, de az a második világháborút zúdította rá. Míg az első világháborút követően az ország elvesztette egykori területének kétharmadát, a második a maradék országot pusztította el. A nemzet sorsáért aggódók és küzdők szomorú meghatottsággal olvashatták az illyési megállapítást: "S be védtelen, jajt-zümmögő alattunk az édes ország, melyért harcolunk..." Vissza