A dámvad

Fülszöveg

A dámvad nem olyan közismert, mint nagyobb és kisebb rokona, a szarvas és az őz. Sokan lekicsinyítően csak kecskeszerű parkvadnak tartják, pedig több megbecsülést érdemel vadgazdálkodási szempontból előnyös tulajdonságai miatt.
Szabolcs József alapos ismerője nemcsak a gyulaji erdőnek, hanem a szakirodalomban mostohán kezelt lakójának, a dámnak is. Világhírű fejdíszeknek, agancsoknak állít emléket műve bevezető részében, bemutatva a régi híres nagy vadászatokat is, eredeti megfigyelők tollából. A vadász-szerző csak ezt követően válik vadgazdává, aki e nemes vad jövőjét is szem előtt tartva mutatja be életmódját, általános jellemzését, életterét - egyszóval igényeit. Féltve a magyar lapátosok hírnevét, nagyon alaposan dolgozta ki az állomány szabályozásával, selejtezésével, etetésével, befogásával, szoktatásával és védelmével kapcsolatos tudnivalókat. Száraz, egyoldalú elmélet lenne azonban így a mű, ha nem párosulna ezekhez a részletekhez - a vadászat egyéb kellékein kívül - az agancs- és nyomismeret, valamint a dámvadászat egy-két mesterfogása. Ilyenkor sem ragadja azonban el a túlzott vadászszenvedély. Ellensége minden mészárlásnak, csak a céltudatos, megfontolt és következetes vadászat hirdetője, amely éppúgy hasznos, mint szórakoztató. A könyv befejező soraiban végül felsorolja a híres trófeákat, elmondva értékelésüket és a világranglista legjobbjait.
A dám ereink és védett vadaskertjeink kedves és egyre megbecsültebb vada. A róla szóló könyvet ezért nemcsak a trófeára áhítozó vadászoknak, hanem a vadgazdáknak és az erdészeknek is ajánljuk. Viseljék gondját, és ne csak trófeáját becsüljék valamennyien, hanem életét is! Vissza