A darázs szeme

Fülszöveg

Rapai Ágnes második verseskötete töretlen ívű, következetes költői fejlődésről tanúskodik. A versek egyértelműen igazolják, hogy a szerző egyre világosabban fölismeri meghatározó létélményeit, körülményeit, korlátait és lehetőségeit. Vagyis elsősorban az önismeret, az önmeghatározás útján lépett előbbre, vibráló érzékenységgel, riadalommal és olthatatlan kíváncsisággal, így aztán a belső világ rezdüléseit, a női lélek rejtelmeit, csapongó vágyait föltérképező, bizonytalan sejtelmeit, félelmeit és elfoszló képzelgéseit, haláltudatát és életszeretetét, általánosabb kifejezésekkel élve, hangulatait és lelkiállapotait rögzítő művei csakúgy, mint az emberi létezés kiszolgáltatottságát, tragikus fölismeréseit, örömeit és reményeit humanista elkötelezettséggel megfogalmazó alkotásai most markánsabbak, hitelesebbek és meggyőzőbbek a korábbiaknál. Többnyire továbbra is külső képekbe, eseményekbe, tájleírásokba vetítve jeleníti meg őket, s inkább az érzelmi logika törvényeinek, sodrásának engedelmeskedve, mintsem az okozati összefüggéseknek. S csakugyan, mintha egy rebbenékeny, repdeső tekintet, a darázs szeme rögzítené figyelve, keringve és képzelődve a környezetét, a látottakat, amiket konkrét utalások, emlékek, benyomások és élmények sokaságával ütköztet, ezzel is érzékletesebbé téve műveit, s egyúttal megkönnyítve az olvasó tájékozódását, értelmezési lehetőségeit. Vissza