A Debreceni Református Kollégium Baráti Körének Évkönyve a 2004. évről

Előszó

Minden diktatúra, függetlenül szellemi vagy nemzeti eredetétől, közös törekvése, hogy az egyént, legtöbbször megfélemlítés alapján, megfossza szabadságjogaitól, önálló gondolataitól, a társadalmat pedig a civil szervezeti formáktól. A mi nemzedékünk a saját bőrén tapasztalhatta ezt a folyamatot a II. világháború közepétől, ha optimista vagyok, a 90-es évek kezdetéig, de talán napjainkig. Bár a diktatúráknak számos célpontja lehet a társadalmon belül, ezek között az oktatási intézmények a legelsők közé tartoznak. Tíz évvel a Kollégium fennállásának 400. éves jubileumi évfordulója után már megkezdődött az iskolák államosítása, s nagyon rövid idő után a Református Egyház egyetlen magyar középiskolája, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma maradt. Szinte az egyetlen "menedékhely" több ezer magyar család 14-18 éves gyermeke számára. Mint a Kollégium 1950-1954. közötti diákja, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a "menedékhely" nagyobb biztonságot nyújtott, mint a nap mint nap meggyötört és megalázott szeretett szülői otthon.
A Kollégium történetének talán legnehezebb időszaka az 50-es éveket követő két évtized volt. Megszűnt a Debrecen város vezetésével való együttműködés, a gyülekezetek elszegényedtek, a külföldi kapcsolatokat az állam drasztikus eszközökkel korlátozta. A megváltozott körülményeket egy Debrecen város Képviselőházhoz 1885-ben benyújtott kérvény részletéből ítélhetjük meg: "Nehéz időkben a tudományok asylliuma volt, mely városunkat naggyá, a magyar nemzetiségnek fenntartó oszlopává, a magyar műveltség és tudomány metropolisává emelte, amely nem gazdag donátiók jövedelméből, hanem az adakozó kegyelet oltáráról tartja fenn magát." Vissza