A Debreceni Református Kollégium és Nagytemplom

Előszó

Részlet:

A "magyar Genf"-nek is mondott város szívében, egy Kálvinról elnevezett téren, a protestáns gályarabok és Bocskai fejedelem emlékműve közelében emelkedik a Debreceni Református Kollégium. Péchy Mihály által tervezett déli főépülete - amely finom arányú derűs homlokzatával tekint a térre - az egyik legszebb korai klasszicista építmény Magyarországon.
A hagyomány szerint 1538 táján már protestáns szellemű volt az intézmény, amely a kor leggazdagabb és legnépesebb hazai kereskedővárosának iskolájából ("Schola Nostra") fokozatosan emelkedett az "ország iskolájának" rangjára. A hazai reformátusság a XVIII. században már "az egész magyar református egyház veteményes kertjének" vallotta. A Kollégium napjainkig folyamatosan láthatta el hivatását, ezért Pápa és Sárospatak nagymúltú kollégiumainak felszámolása után, négy egyházkerület több mint 1200 református egyházközsége a legmostohább időkben sem maradt lelki és szellemi vezető nélkül. Az iskola vonzásköre századokon át több száz kilométerre terjedt, a történelmi Magyarország 40 megyéjéből érkezett ide a deákság, így a felső tagozaton a debreceni növendékek aránya általában nem érte el a 15%-ot sem. Amikor a testvériskolák felső évfolyamain összesen néhány tucat hallgató tanulhatott, Debrecen - a magyar 2000 főnél is több diákjából - évi 60-70 rektort bocsátott ki partikuláiba (fiók iskoláiba) az ország legtávolibb részeibe is. Vissza