A debreceni Szent Anna plébánia története (dedikált példány)

Előszó

Debrecen történetének eddigi kutatói a város katolikus múltjával sem a reformáció előtti, sem utána következő, 1714-gyel kezdődő korszakával behatóbban nem foglalkoztak. A reformáció előtti korszak kutatását korlátozta a rendelkezésre álló közvetlen források gyér száma és nagyobbrészt feltáratlan volta.
A reformáció utáni másfél évszázadban 1715-ig Debrecenben katolikus elvétve fordult meg, állandó lakosként a XVII. sz. utolsó éveiben a királyi főtisztet és a harmincadost említik. 1868 után a viszonyok rendezetlensége (hadszíntér, Várad és Gyula török végár, aztán a Rákóczi-felkelés) nem csábította ide messzebb földről a beköltözőket, a környék pedig református vallású volt. Az 1693 évi királyi diploma - amely a királyi városok közé való felvételt ígérte - csak egy közbevetett mondattal intézkedett a Debrecenben létező egyházak és a nemesség jogállásáról. Olyan nemesek, akik vitatták volna a magisztrátus joghatóságát maguk felett, már több mint száz éve nem voltak itt, és más létező egyház sem volt 1570 óta, mint a helvét hitvallású reformátusoké. A diploma országgyűlési beiktatása során 1714-1715-ben merült fel a katolikus egyház újbóli restaurálásának követelése, és az 1715: 108. artikulus rendelte el az egyház újbóli befogadását.
A város történetével foglalkozók figyelmét természetszerűen a társadalom jellegét meghatározó várostörténeti események kötötték le, kevesebb figyelmet fordítottak a kisebbséget alkotó katolikus közösség belső életének alakulására. Nem is szólva arról, hogy e tekintetben csak a hivatalos akták voltak a forrásaik.
Kisházi-Kovács László tanulmányának legfőbb eredménye az, hogy az eddigi kutatók által kevés figyelemre méltatott, a kívülállók számára negyrészt ismeretlen, nehezen hozzáférhető, sőt az e tárggyal kis számban foglalkozók által is kevéssé használt forrásokat (historia domusok, anyakönyvek, hivatalos akták, magánfeljegyzéke) felkutatta, adataikat életre keltette, az egyházi élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai szerint rendszerezte. A tanulmány nemcsak a debreceni katolikus egyház 257 éves történetének teljes kompendiuma, hanem az egyházmegye történetébe ágyazva számos - a kortörténet számára eddig ismeretlen - adattal gazdagítja a katolikus egyház egykori történetét. Megismerjük belőle a reformációval megszűnt középkori egyház újjászervezéseinek menetét, és különösen gazdag ez a mű Debrecen társadalmi és kulturális életében a XIX. század végétől kezdődően mind nagyobb jelentőségre jutó mozgalmak ismeretanyagában. Vissza